7.Rész~Most szükségem van rád...

-Én ezt nem bírom mááár!-fogtam a fejem a fürdőkádból kilépve.Folyamatosan szól a csengő,a telefonom ismeretlen számon,dudálnak kintről,kiabálnak hogy menjek ki...Kezd elegem lenni,ezért is vettem egy fürdőt,ahol a vízcsobogása miatt alig hallottam a kintről beszűrődő hangokat.Magamra terítettem a törölközőm,és kinyitottam magam előtt,a szobám ajtaját.
-El sem hiszem.-csönd lett.2 óra után először.Kivettem szekrényemből,egy farmert,és egy kék kockás inget és magamra húztam.Apa ma előbb haza jön a munkából,és akkor ő legalább elküldi ezeket az embereket a házunk elöl...Már 2 perce beállt a csend,de a fülem még mindig csengett.Pofátlanság.Egy cikk után ennyire felkapottak lettünk?!Mondjuk annyira nem csodálom,hisz most a One Direction,Anglia,sőt...az egész világ legmenőbb fiú bandája.
Csöngettek.Biztos apa az.Lefutottam a lépcsőn,felkaptam a kulcsot,mivel muszáj voltam bezárkózni,és kinyitottam.Nem ez volt a legjobb ötletem,mivel vagy 20 kamera,fényképezőgép vakuzott a fejembe.Talán először meg kellett volna kérdeznem hogy ki az?! Igen talán,az jobb lett volna.
-Mi a neve?
-Mióta van ez a titkos kapcsolat?
-Mit szóltak ehhez a rajongók?-bombáztak meg kérdésekkel,amire inkább nem válaszolok,nehogy kiforgassák a szavaim,és valami bajba keverjem magam,és Liam-et is.
-Hagyjanak békén!!!-és ezzel a mondanivalóm ki is fulladt,hátat fordítottam nekik,és magam mögött berúgtam az ajtót.-Hát ez nem igaz.-Ez így nem mehet tovább...Nem fognak elmenni egy ideig,az tuti.Telefonom után kezdtem el kutatni,s mikor megtaláltam gyors tárcsáztam is.
-Helló,szépség!!-felettébb vidám hang szólalt meg a vonal túlsó végén.
-Szia,Liam.Segítened kéne.-mondtam kissé feszülten.Amit észre is vehetett,mivel rögtön érdeklődött hogy mi a baj.
-Bekövetkezett a jóslatunk...-céloztam neki a tegnapi beszélgetésünkre,remélem érti is.
-Jajj,ne.De ugye nem rohamoztak le?-értette.
-Nem...De már 2órája itt vannak.Hívogatnak,csöngőn ülnek,dudálnak.Nem bírom!-hangom gondterhelt volt,és fáradt.Egész este ezen gondolkoztam hogy mi lesz ha itt lesznek.Költözzek tényleg oda hozzájuk?Avval nem csak rosszat tennék? Bombáztam magam kérdésekkel,választ várva,de nem jött...
-Érted küldöm Niall-t,én addig elterelem a figyelmüket.A hátsó ajtón menj ki,és pakolj ruhát is!Vigyázz magadra,kitartás!-tette le a telefont,és már csak a sípolást hallottam.Milyen rendes...Feláldozza magát,csak azért hogy engem ki mentsen innen.Gyorsan összeszedtem pár ruhát,fogkefét,és egyéb szükséges dolgokat.Remélem sikerül a terve...

Niall már kint várt a fekete autóban,napszemüvegbe,félig lehúzott ablaknál.
-Szia,Niall!Köszönöm hogy benne voltál ebbe a "mentő akcióba".-mosolyogtam rá,és beszálltam mellé.
-Hi,Zoé!Ugyan semmiség!Tudom milyen idegesítőek tudnak lenni az újságírók.-fordította felém a fejét,és szép kék szemeiben együtt érzést fedeztem fel.
-És most?Mi lesz Liam-el?
-Ő elöl van és a terv szerint csak elsétál a ház előtt,és akkor amìg te kijöttél ők vele voltak elfoglalva.De nyugi,ő sem mond semmit.Főleg nem rólad.Szeretne megóvni.-nyugtatott meg,és utolsó mondata meleggel töltött el.
-Akkor jó.Figyelj,én nem akarok nálatok zavarni,szóval lakhatok addig a barátnőmnél is.-nem akartam rájuk akaszkodni.
-Ne hülyéskedj már!Nagyon jól fogjuk érezni magunkat.Viszont most bukj le mert jön Liam.-gyorsan lehajtottam a fejem a kesztyűtartó elé,Niall felvette baseball sapkáját,és így vártuk Liam-et,aki egy csapat emberrel és fényképezőgép társaságában érkezett meg az autóhoz,és gyorsan beszállt hátra.
-Niall,gázt neki!-sürgette a sofőrünket.Evvel szőkeség rátaposott a gáz pedálra,és már el is hagytuk a házunk utcáját.
-Jól van mindenki?-hajolt előre Liam,aki először rám,aztán Niall-re pillantott.
-Persze.
-Akkor jó.Örülök hogy hozzám jöttél először.-simította meg kezemet,amitől nem tagadom,liba bőrös lettem.De miért?Nem önszántából.
-Nehogy elbízd magad.-borzolta meg barátja a haját.
-Te a vezetésre koncentrálj!-pirult el kicsit barna hajú útitársunk.-Ugye hoztál fürdőruhát?-fordult felém,kérdő tekintetével,és gyönyörű mosolyával.Zoé!Miért mondok én ilyeneket??
-Őőő...azt hiszem igen...-kutattam a táskámban.
-Akkor jó.-huncutnak tűnt...
-Ne álmodozz.-hűtöttem le rögtön,és megpaskoltam puha arcát.


Mikor megérkeztünk,tátva maradt a szám.Ez a ház hatalmas.A miénk se kicsi,de ez...Hú.

Kiszálltunk,Liam persze kinyitotta nekem az ajtót,és elindultunk a hatalmas ház bejárata felé.Meglepődtem...Hatalmas koszra számítottam,ehelyett minden a helyén van,friss illat.Harry-t és Louis-t a tv előtt találtuk,épp Sponge Bob-ot néztek(?).
-Sziasztok!-zavartam meg őket,a mese nézésben.
-Csak nem?!-fordult hátra Harry.-ZOÉ!-örült meg nekem,és átugrott a kanapé felett,és magához húzott...Meglepődtem,de viszonoztam ölelését.
-Hé,én ilyet miért nem kapok?-féltékenykedett Liam,mire csak felnevettem.
-Majd ha ki érdemled.-fordultam felé.
-Akkor nem sokat kell rá várnom...-mondta,sejtelmesen,és ki felé indult,a konyhába.
-Szia Zoé.-ért ide lassan Louis is,és ő tőle pedig két puszit kaptam.Fő a vendég szeretet....Gondoltam magamban.
-Mi szél hozott?-érdeklődött Harry.
-Újságírók.-válaszom rövid és tömör volt.Ahogy láttam Harry értette,és fájdalmas fejet vágott hozzá.
-A hétvégét itt tölti.-teremt hirtelen mellém Liam.
-Felőlem.-tette maga elé a kezét Louis és Harry is.
-De nem akarok zavarni.-jegyeztem meg halkan.
-Dehogy zavarsz! VÉGRE egy női nemű is van ebbe a házba.-nyugtatott meg Harry,és magához húzott.
-Mivan fiúk?!Nincs kapás?-kacagtam fel,mire csak rosszalló pillantásokat kaptam.-Jól van értem...Ez tabu téma.
-Medence?-terelt el Liam,és ki nézett az üveg toló ajtón.Kint sütött a nap,jó meleg is volt,ami igen ritkán van,ezért jó ötletnek tartottam.
-Zoé?Ugye nem vagy szégyenlős?-erre a kérdésre mind a 4-en rám pillantottak.
-Hát,ha tényleg én vagyok itt az első lány,akkor kicsit tartok tőletek...-húztam őket egy kicsit.-Nyugi nem.-erre mind megkönnyebbültek.
-Akkor öltözzünk!!!-kiáltott fel Niall,amire kicsit össze rezzentem...még meg kell szoknom a kis szőke vehemenciáját...
-Gyere megmutatom az átmeneti szobád.-húzott maga után Liam,és a lépcsőn felfele egyre gyorsabban.
-Lassíts már!-röhögtem fel,és eközben szedtem a lábaim.
-Mi van nem bírod a tempót?-nézett hátra,és látva hogy mit ügyetlenkedem,felkapott az ölébe.
-Ááá!-sikítottam.-Tegyél leee!!-kapálóztam,nevetve,de hiába...
Mikor beértünk a szobába,csak ledobott az ágyra.
-Milyen finom vagy...-jegyeztem meg,és felültem.
-Megmutassam milyen ha finom vagyok?-felhúzta szemöldökét,és csábos mosolyra húzta száját.
-Kösz,nem kell.-hú...-Viszont,öltözni szeretnék...-utaltam arra hogy menjen ki,de ő ugyanúgy állt ott,arcára fagyott mosollyal.
-Tőlem.-vonta meg a vállát.
-Úgy értem.-köszörültem meg a torkom.-Hogy menj ki.-mutattam az ajtó felé,de nem bírtam teljes komolysággal mondani...
-Jaaa,hogy mégis szégyenlős vagy.
-Hát azért vannak határaim.Na!Hess.-tuszakoltam ki a szobából,de elég erősen ellenkezett.
-A kis vasgyúró...-nézett le rám,és megsimította az arcom.
-Ne.Kérlek.-fogtam meg a kezét,és helyeztem le maga mellé.Ez túl gyors így.
-Oké,oké...megyek.
Tudtam hogy ez lesz...Tudtam hogy nyomulni fog.Az elején még tetszett...De ha azt akarja hogy barátok legyünk akkor lassítson.Itt az egész hétvége előttünk...