Prológus

Nem mindenkinek van ilyen élete, mint nekem.Sokan biztos azt gondolják,milyen szerencsés vagyok,hiszen az apám olyan emberekkel dolgozik együtt,akiket nap, mint nap látunk a TV-ben. De nem.

Azt senki sem tudja,milyenek valójában a sztárok.A média a legjobb oldalukat mutatja be,de sajnos én a rosszabbikból is kaptam,amikor muszáj volt megjelennem egy-egy fontos üzleti vacsorán.Arcomra fagyott mosollyal kellett végigülnöm hosszú estéket,nagyképű,idegen emberekkel,csak mert apa híres manager.

Ebből kifolyólag kevés időt töltünk együtt.Neki a munka az első,de ehhez már hozzászoktam, tehát természetes, ha egy megbeszélés fontosabb mint én,fontosabb mint a fellépésem a suliban,vagy fontosabb, mint egy szülői.Anyát 5 éves koromban vesztettem el,azóta még magányosabb lettem.Nehéz úgy felnőni,hogy nincs melletted az, aki életet adott neked.

Aztán jönnek az új tehetségek.Mit is jelent ez?Más lányoknak új bálványokat.Nekem?Azt, hogy az egyetlen szülőm ismét el lesz foglalva, jobban mint eddig,én pedig lassan eltűnök.

Most is így volt.Amint meghallottam a "jó hírt", miszerint apa aláírt egy szerződést, 5 tehetséges sráccal,tudtam mi fog következni.Találkoznom kellett velük,bár most sem volt semmi kedvem.De arra nem számítottam,ami ezek után jött.

A 18.szülinapommal kezdődött minden.Eleinte nem figyeltem különösebben fel rá,mert azt hittem, hogy ő csak egy a sok közül.Tévedtem.

Lassacskán megismertem közelebbről,és rájöttem, hogy rosszul ítélek első látásra.Nem hittem volna, hogy egy fiú tud így küzdeni, és szeretni, mint Liam Payne. Nem néztem ki belőle.

Pedig ahogy telt,múlt az idő,rádöbbentem, hogy ő más.Tetteivel újra megtanultam igazán szeretni.

Egyszer csak arra ébredtem, hogy minden mozdulata kivált belőlem valamit, a hangjától kiráz a hideg, ha csak meghallom.Ha meleg keze testemhez simul, libabőr lepi el a fedetlen területeket.Nem tudtam tovább kontrollálni magam.

De sajnos van a hírnévnek árnyoldala is, ami hamarosan lecsapott ránk, nem is akárhogy.