-Ülj le oda.-mutattam a piros fotel felé.-Most mi lesz?!-kérdeztem kissé izgatottan.
-Egy ideig semmi.Hagyni kell lenyugodni őket,de lehet hogy holnap elmegyek az újsághoz és megmondom mi az igazság.-mondta nemes egyszerűséggel.
-Megtennéd?-csodálkoztam,hogy ilyenre is képes lenne.
-Ha neked attól jobb lesz...-ez kedves gesztus lenne tőle.
-Azt hittem örülni fogsz,hogy ilyet írtak rólunk...-mondtam szerényen...Egyértelmű hogy tetszem neki...ezt még a hülye is észrevenné.Legyeskedik körülöttem,kedveskedik,folyton kacsingat,mosolyog...
-Hinni...megint csak hiszel..Amúgy is miért örülnék?-hoppá!Pirulunk,pirulunk?
-Én nem tudom...-néztem rá olyan *nagyon is tudom* nézéssel,mire elkapta fejét és valami üdítő után érdeklődött.
-Terelünk?-húztam mosolyra a számat,és a konyha felé indultam.-Almalé?-kiáltottam vissza neki a nappaliba.
-Köszi,jó lesz!
-Na szóval...-értem be a nappaliba,és odanyújtottam neki a poharat.-Egy ideig nem kéne együtt mutatkoznunk.Most is tuti kombinálni fognak hogy behoztalak a házamba.Ééés,most már azt is tudják hol lakom...nagyszerű.-jutott eszembe.
-Addig gyere hozzánk.-mondta hirtelen felindulásból.
-Még azt kéne...Most mondom hogy egy ideig kerüljük egymást,te meg felajánlod hogy költözzek oda.Van észjárásod...-jegyeztem meg,mellékesen.
-Nem kell tudniuk róla.
-Szerinted olyan hülyék hogy nem veszik észre hogy ott vagyok?-ez tényleg ennyire...ennyire...ahh...-És amúgy is,vagytok ott elegen.
-Zayn elutazik pár napra a barátnőjéhez.Addig jöhetnél.-Hmm..erre is talált mentséget.
-Gondolhattam volna...Akkor sem...Majd ha tényleg annyira elfajul a dolog.Még nem biztos hogy idegyűlnek.-komolyan...úgy beszélünk mintha már ide sátoroztak volna a házunk elé.
-Oké,de gondold át!-oké,oké...Nem sok kedvem lenne oda költözni.-Nem unatkoznál.
-Hát azt gondoltam.-nevettem fel,elképzeltem ahogy 4idióta szórakozik.Micsoda kupi lehet!
-Viszont most jobb lenne ha mennél.-figyelmeztettem,mielőtt kezdte volna itthon érezni magát.
-Elküldesz?-meresztette rám ismét azokat a szép csokoládé színű szemeit.
-Igen!Nem dőlök be még egyszer ennek a nézésnek.-kacsintottam most én rá.
-Egy próbát megért.-kacagott fel,és kiszállt a fotelből.-Van hátsó kijárat?!
-A kertbe.Ja.-mutattam hátra,a tolóajtó felé.
-Akkor ott megyek.Ki kísérnél?Félek.Eltévedek.-minden alkalmat próbál megragadni hogy velem legyen.Kis cseles.
-Nem hiszem hogy eltévednél,de azért ki kísérlek.
-Ohó!Van medence?Akkor még jövök.-csillant fel a szeme a medencénk láttán.
-Ki mondta hogy beengedlek?-válaszoltam neki huncutul.
-Be engednél.-biztos magában...
-Innen már megy egyedül is.Hacsak nem akarod hogy még a kocsiig is elkísérjelek,és kinyissam neked az ajtót.
-Haha,vicces vagy.Innen már oda találok,azt hiszem.-mosolyodott el,és közelebb lépett,de evvel én ugyanannyit hátráltam.
-Csak egy baráti ölelés.-próbált "megnyugtatni".
-Persze,itt ahol előbb még egy újságíró volt.Pá!-küldtem neki egy puszit és befelé vettem irányomat.Mielőtt bementem volna,még hátra pillantottam,és meg mindig ott állt,huncut mosolyával az arcán,és intett mikor meglátta hogy még egy utolsó pillantást vettetem felé.
Mit ne mondjak...kezdem meglátni benne a jót,és ez nagy szó!Ebből még lehet akár egy jó haveri viszony is...vagy kitudja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Komment,bátran!xx :)