3.Rész~Megleszel...

~30perccel ezelött~
                                                                  *Liam szemszöge*
-Niall ne püföld már azt a dobot!-ordítottam szőke barátomra aki már vagy 10 perce próbál játszani azon a szerencsétlen hangszeren kisebb-nagyobb sikerrel.
-Nyugi már.Miért vagy ma ilyen ingerült?-hagyta abba a "dobolást" és kérdezgetni kezdett.
-Keveset aludtam.Nincs kávé.-haboztam és a hűtőhöz sétáltam.-és kaja se.
-Hupsz...húzta meg magát Niall az utolsó kijelentésem hallatán.
-Többiek?-túl nagy csend volt ami igen ritkán van...
-Alszanak.Asszem...Nekik hosszabb volt az éjszaka.Zoé szülinapja után ami már eleve magába nagyon jó volt,ők még elmentek valahova...-magyarázta kis szőke cimborám.
-Hát igen jó volt.Csak kár hogy olyan hamar elment az ünnepelt...-mondtam csalódottan.Tényleg sajnáltam.Kezd érdekelni a kicsike...És még az üzenetemre se válaszolt.
-Ja,kár...Megyek veszek valami kaját.-jelentette ki és már az ajtó felé vette az irányt.
-Jó de hazafele ne zabáld fel mind!-erre válaszul csak halk kuncogást hallottam és az ajtócsukódás után teljes csönd ült a házra.
A telefonom rezgése törte meg egyedül a csendet és már kezdtem reménykedni hogy Zoé válaszolt az üzenetemre de az ő neve helyett Jess-é villogott a képernyőmön.Üzenet tőle.Este vele is sokat beszélgettem de ahogy láttam ő és Harry eléggé közös nevezőn volt ezért inkább hagytam is őket,néha kettesbe iszogattunk de semmi több.
~Gyere 10perc múlva az óratoronynál lévő kávézóba.Itt van Zoé is.;) Jess~
Hú.Ez meglepett.Hátha most megtöröm.Kemény dió de most bevetem magam...Nagyon érdekes lány valami megfogott benne.Nem adja könnyen magát és ez tetszik...

Kocsikulcsom felkapva indultam meg a garázs felé,beindítottam a motort és már ki is kanyarodtam az oda vezető útra.Kezdett beborulni,eső is lehet belőle,de ez erre fele nem meglepő.
Bekanyarodtam a kávézó parkolójába és szerencsére rögtön találtam is parkolóhelyet.A bejárati ajtónál kissé megtorpantam mivel az üveg ajtón keresztül láttam ahogy ott ül Ő,és felé magasodik Jess. Mikor benyitottam mosolyogva felém intett és én is viszonoztam gesztusát.Zoé arca evvel ellentétben teljesen más volt.Lefehéredett.Döbbentség ült arcára.Megleptem...Nem volt szándékos,de ha már így alakult a dolog...
-Sziasztok!-értem eléjük és egy széket húztam asztalukhoz mivel csak 2 személyes asztalnál ültek.
-Helló Liam.-köszöntött Jess és megajándékozott két puszival.
-Mit keres ez itt?!-förmedt rá Zoé és még csak köszönésre se méltatott.
-Zoé!Én hívtam ide.Elegem van hogy úgy beszélsz róla hogy nem is ismered.Hát most itt az alkalom hogy megismerkedjetek.
-Elmehetek...-szólaltam meg halkan de egyszerre 2 választ is kaptam.
-Jó!-Ne!-az első persze Zoétól jött...
-Na elég!Üljetek le és beszélgessetek.Én most elmegyek van egy kis dolgom.-és ezzel a bejárat felé vette az irányt.
-Hát akkor...-kezdtem volna bele de a "beszélgető partnerem" felpattant és kifelé vette az irányt.
-Állj már meg!-kiáltottam utána rohanva.
-Nagyszerű.-állt meg és nézett fel az égre ahonnan egyre sűrűbben hulltak az esőcseppek.
-Kocsival vagyok.-ajánlottam fel neki HÁTHA...
-Ne fáradj!
-Nem fáradtság.Figyelj Zoé...Én nem szeretnék neked semmi rosszat.Egyszerűen csak szeretnélek megismerni.Nem mindennap találkozok ilyen fajta lányokkal mint te vagy...-állítottam meg és szembe fordítottam magammal hogy szemébe nézhessek.
-Milyen?Olyan aki nem ugrik rögtön a nyakadba ahogy meglát?Akkor jól hiszed.Nincs szükségem ilyen fiúkra.-vágta a fejemhez hirtelen.
-Nem csak ez...Érdekes vagy számomra..-kacsintottam rá és felfelé görbítettem számat de elkapta a fejét.
-Elázunk.Haza vihetsz ha nagyon ragaszkodsz hozzá de nem szólunk egymáshoz.-szögezte le egyből.
-Jól van, gyere erre van az autó.-mutattam abba az irányba ahol kb. 5 perce álltam meg.

-Szállj be.-nyitottam ki előtte az anyósülés ajtaját mire szó nélkül bepattant.
Már vagy 2 perce teljes csendben kocsikáztunk mire végre megtörte a csendet.
-Fázom.-mondta halk csilingelő hangján és kezét maga köré kulcsolta.
-Bekapcsolom a fűtést.Mindjárt jó lesz.-nyugtattam meg és feltekertem a fűtést a kocsiban.
-Köszi-hangja hálás volt.
-Zoé.Tényleg semmi esélyem nálad?-féltem a választól.De nem jött...Oldalra pillantottam de Ő csak az ablakon bámult kifele és apró kezeivel magát dörzsölte,gondolom még mindig fázott.-Hidd el hogyha megismernél rögtön mást gondolnál rólam.Nem olyan vagyok mint ahogy te most beállítasz...Igaz,híres vagyok és talán minden lány járna velem de nekem ez a munkám ez az életem ez volt az álmom.,hogy énekelhessek.És pluszba kaptam 4 mára már testvért te akkoriban még mint csapattagot.Imádom a családom,imádom a kutyánkat.-próbálkoztam nála de még mindig semmi.-Kezdem hülyének érezni magam hogy szinte magammal beszélgetek.
-Itt kanyarodj be.-jelentette ki úgy mintha eddig nem hozzá beszéltem volna.
-Tényleg kemény dió vagy.-nevettem fel-De előbb-utóbb megtörlek.-hangom sejtelmessé és ravasszá vált.
-Hajrá.-mondta kihívóan.-Viszont ez az a ház ahol lakom szóval kérlek állj meg.-tekintete komoly maradt és idéző kék szemeit rám meresztette.Pár másodpercig így barangoltunk egymás szemében aztán megszólaltam.
-Hmmm...és még a szemeid is gyönyörűek.-jegyeztem meg mosolyogva és leállítottam a motort.-Gyere el apukáddal a holnapi sajtó tájékoztatóra.
-Kinyitnád az ajtót?-rángatta az ajtót de még az induláskor lezártam.
-Előbb mondj igent!-játszottam vele tovább.
-Ne legyél már ennyire gyerekes...-forgatta szemeit.Nem élvezte de én annál jobban...
-Kérlek.-néztem rá kiskutya szemeimmel.
-Neee.Ne nézz így rám!-kis nevető gödröcskéi megjelentek amit legutóbb csak barátomnál Hazz-nál láttam és ettől még gyönyörűbbé vált számomra.
-Csak próbáld meg.Oké?
-Jó csak engedj már!-adta fel végül a kis játékunkat.Tudtam...ez a tekintet mindenkit levesz a lábáról.Még Őt is.
-Viszlát holnap Zoé.-simítottam meg karját és kinyitottam neki az ajtót.
-Szia Liam-és már el is tűnt az ajtó mögött.
-Innen már könnyű lesz-gondoltam magamban,és elindultam hazafele.