10.Rész~Újra itthon...

*Liam szemszöge*
-Elmentem Harry-ért a kórházba!!!-kiabáltam fel a nappaliból az emeletre,mivel mindenki a szobájába lustálkodott.Ma még Zoé-t sem láttam...Nem jött válasz fentről,így megfordultam és kimentem az ajtón.Beültem a kocsiba,beindítottam a motort,és a kórház felé vettem az irányt.Nagyon remélem hogy Harry-nek nem sok minden esett ki.Rossz lenne ha most tartana a rajongóktól,mert elfelejtette hogy milyen is ez.Sok idő kellett ehhez hogy hozzászokjunk hogy mindenhol felismernek,képet csinálnak,sikítoznak,körül állnak,és azt hiszem hogy ha ez kiesett akkor abból nem fog kisülni semmi jó...Zoé említette hogy volt benn volt nála,de rá nem emlékezett.
Már csak 2 utca,és ott vagyok.



-Na végre.-sóhajtott fel göndör hajú cimborám.Cuccai már össze voltak pakolva,így csak felkapta azokat, és közelebb lépett.-Indulhatunk?- nézett rám,és a vállamra akasztott egy táskát.
-Azért jöttem...Nekem nem kell már beszélnem az orvossal?
-Már elintéztem.-nézett rám olyan *nyugi haver* pillantással.
-Akkor induljunk!-léptem ki az ajtón,egészen a liftig,onnan pedig az előbb leparkolt autóig.
-Szóval ez az autód...-hoppá,na akkor irány felvilágosítani,erről.
-Nem Harry,ez a tied.
-Hú,jó kis verda.-simította végig a motorháztetőt.
-Akkor ülj be.-céloztam neki,mert még tartogatunk számára egy kis meglepit.
-Nem vezethetek?-kérdezte,mire rögtön rávágtam hogy nem.Az kéne még...Végre sikerült beülnie,és elindultunk egészen a One Direction házig.


-Ohh Harry,már úgy hiányoztál.-ugrott a nyakába Louis,ahogy beléptünk az ajtón.
-Te is nekem.Többiek?-nézett szét a nagy lakásban.
-Hidd el,csoda hogy Louis lejött.A többiektől meg ne várj csodát.-jegyeztem meg kissé szúrósan,mire Louistól kaptam egy gyilkos pillantást.
-Ne nézz így rám én csak az igazat mondom.Délután 3óra és még csak téged láttalak idelenn.
-Hé-hé.Én itt vagyok.-lépkedett le a lépcsőn Zoé,hangja átjárta a testem,és senki másra nem tudtam figyelni már,csak Rá.
-Helló,napsugár.Már is beragyogtad a nappalit,pedig még le sem értél.-bókolt(?!) neki Harry,amire rögtön oda kaptam a fejem.Zoé csak mosolygott egyet,és köszöntötte Harryt,egy öleléssel.Láttam amit láttam.Harry szemében valami fellángolt.Ismerem ezt a nézését,és ez nem sejtet semmi jót...Neeem...Zoé-t nem kapja meg,ezt garantálom.
-Harry,öhm gyere pakoljunk ki.-ráncigáltam ki az ölelésből,egészen az emeletig.
-Most mi van?!Épp köszöntöttem az új lányt.-az utolsó mondata undorítóan hangzott a szájából.
-Még alig értél haza,és már rányomulsz?!Ő tabu.Jimmy lánya.Ezt vésd jó mélyen a fejedbe.-említettem meg neki ezt az apróka kis hibát.Persze azt nem árultam el hogy nekem is tetszik,és ha együtt látnám őket akkor abba azt hiszem beleroskadnék.Főleg úgy hogy Zoé azt hangoztatta eddig hogy ő nem lesz ilyen híres szépfiúk barátnője,akik majd 2nap után megunják őt...Na Harry pont ilyen,szóval...

-Pakolj ki.-mutattam neki a szekrényre,amiben még ott voltak a ruhái,mivel csak pár darabot pakoltunk neki a kórházba.
-Jó, nyugi egyedül is menni fog...
-Akkor,én lent megvárlak.Vegyél fel valami elfogadhatóbb öltözéket-néztem mackó nadrágjára.Még nem mondtuk neki hogy megünnepeljük hogy újra itthon van,és elmegyünk egy kicsit lazítani,de majd csak rájön.


-Zayn mikor jön?-kérdezte Niall.Ma kéne jönnie,értesítettük hogy mi van Harry-vel ezért haza akart utazni pár nappal előbb.
-Ne izgulj Niall,bármelyik pillanatban itt lehet.-nyugtattam meg,és az órámra néztem.-Viszont 1óra múlva el kéne indulnunk.
-Zayn nélkül nem megyünk!-mordult fel Niall,kanalát a tálba dobta ahonnan épp müzlit evett.
-Megvárjuk.-kissé ingerülten sikeredett ez a kijelentésem,de az a tudat hogy rajtunk kívül csak Harry és Zoé nincs még lent...bosszantó.
-Itt vagyuuunk.-na kellett nekem megszólalni.Először Harry-t pillantottam meg ahogy leért a lépcsőn,a szokásos zakójába,farmerbe és tornacipőben.Zoé lépett utána le az utolsó lépcső fokról,de Harry nyújtotta kézet,és lesegítette a lányt.PFF.Mintha olyan magas lenne...Mikor ide értek hozzánk Harry megpörgette a lányt,hogy mindannyian lássuk,milyen gyönyörű.Semmi extra igazából...Ahogy eddig megismertük nem szereti a flancos ruhákat.Most is egy farmeres összeállítást választott.Egy laza partyhoz ez tökéletes választás.

-Végre.-pillantottam szúrós tekintettel Zoé mellett álló fiúra,aki jóval magasabb volt nála.
-Már csak Zayn kell.-szólalt fel ismét Niall,és ebben a pillanatba nyílt az ajtó,és belépett fekete hajú barátunk.
-Ohh Zayn.-szaladt oda elsőként Niall,akinek úgy veszem észre hogy hiányzott.-Végre megjöttél.-húzta magához,és adott neki egy híres Niall ölelést.
-Én is örülök Niall.-nézett furcsán az előtte álló fiúra.-Helló mindenki!-húzta mosolyra a száját,és egyenként köszöntött minket.Harry-nél megállt érdeklődött hogyléte felől,aztán Zoé-t köszöntötte.
-Hallottam hogy most itt leszel pár napig.Látom első nap után sem unatkoztál.-röhögött fel,aztán kérdőn ránk nézett.-Hova megyünk?!
-Azt én is szeretném tudni.-szállt be mellé Harry.
-Meglepiii.-Zoé válaszolt nekik,de ez ahogy láttam nem elégítette ki őket.
-Hát akkor irány.-tessékeltem ki őket az ajtón.

-Ki vezet?-kérdeztem,mivel Zoé mellé szerettem volna ülni.-Louis?
-Hát jó...De haza fele te.-célzott arra hogy inni szeretne...Már megszoktam hogy az ilyen partik után én viszem őket haza,mert én tudok egyedül "épp" maradni.
-Gyere Zoé.-fogta meg a kezét Harry,és maga mellé húzta.
-Héhé!Én akartam!-adtam hangot nemtetszésemnek.Állj le Hazz,állj le.
-Ketten is elfértek mellettem.-mutatott maga mellé az üres helyre.Beültem de előtte gyilkos pillantást küldtem Harry-nek.A többiek is elfoglalták a helyüket és indultunk is az egyik törzshelyünkre.



-Akkor igyunk arra hogy Zayn és Harry újra köztünk van.-emelte fel Niall a poharát,mire mindannyian követtük példáját.Poharaink összekoccantak,aztán mindenki lehúzta ami a poharában volt.Egymás után kérték a srácok a piát,de én csak egy pohár pezsgőt ittam eddig,szóval meg tiszta vagyok.

Épp Harry hozott egy italt Zoé-nak,azután súgott valamit a fülébe,amin a lány jót nevetett,és ahogy a halvány fényben ki tudtam venni...elpirult.,de elhúzta az arcát.
-Harry ki jönnél velem?-álltam fel a helyemről bosszúsan,már elég volt ebből a nyáladzásból.

-Nem emlékszel amit mondtam neked?!-tértem rá a lényegre,mikor kiértünk a friss levegőre,ami már épp jól jött.
-Mit?-kérdezte,de szemében már láttam az alkohol hatását.
-HAGYD.BÉKÉN.ZOÉ-T.-tagoltam neki lassan.
-Még,nem csináltam semmit.
-Hazz,nem is fogsz!!!-figyelmeztettem,ujjamat az arca elé tettem.
-Haha.-nevetett fel,ami nagyon nem tetszett.
-Figyelmeztetlek!!!
-Oké.Vissza mehetünk már?
-Húzzál.-néztem fel az égre.Ilyenkor nem tudom mi történik vele.Olyan mint a farkasok...Megérzi a friss hús szagát,és beindul...

Ő már vagy 5perce bement,én még mindig itt kint ültem.Bízok Zoé-ban,hogy nem áll össze egy ilyen nőcsábásszal...Kezdem tényleg megkedvelni.Olyan kis ártatlan,és féltem Harry-től.Igaz,ha ő szeret valakit akkor azt nagyon szereti,de nem hiszem hogy Zoé-ra úgy gondol mint egy nagy szerelem.Nem.Mint egy strigula a noteszében...Ideje bemenni,ezért felálltam a járda kőről,és bementem a fullasztó melegbe.Leültem a fiúkhoz,de csak Zayn-t,Niall-t,és Louis-t találtam ott.
-Hol vannak Zoé-ék??
-Elment valahova Harry-vel.
-Hát ez nem igaz.-pattantam fel a helyemről,és szemeimmel őket kerestem.A nagy tömeg miatt elég nehéz lesz megtalálni őket.A tánctéren nincsenek,kilőve.Bár...kilőve.Kezdtem kétségbe esni.Egyiküknek sem tiszta az elméje a sok alkohol miatt.Félek hogy olyat tesz Harry aminek Zoé most lehet hogy nem tud nemet mondani,de mikor holnap felkel,iszonyat dühös lesz.Egy lágyan világosított helyet pillantottam meg,a Wc mellett.Két árnyék.Elég közel egymáshoz.Át tuszkoltam magam a tömegen,és megálltam.
-Harry?!Zoé?!M-mit csináltok?!!-szívem eszeveszettül dobogott,ahogy megláttam őket egymás szájára tapadva.

#Teljes átalakulás

Sziasztok! 

Az utolsó 2résznél,nagyon sok jó visszajelzést kaptam,aminek nagyon,de nagyon örültem!!!Köszönöm!

S,mit látjátok teljesen új a blog kinézete...Remélem mindenkinek tetszik,de ha nem akkor írjatok,és javítok!:)

Új résszel sietek ígérem!!!

Addig is jó nyaralást mindenkinek,és jó olvasást aki még így nyári szünetben is velem,Zoé-val és a Fiúkkal tart!!!!:*

9.Rész~Képkiesés

*Harry szemszöge*
Hmm...Hol vagyok?Ez a szag...Nem sejtet valami jót...Puha az ágy.Érzem, hogy takaró van rajtam,ami jól eső meleget biztosít.Szememet nem tudom kinyitni,ami kissé aggaszt.Hangokat hallok,de nem tudom kivenni mit mondanak.A szavak a fejembe összefolynak.Kezemet megrándítom,amire hirtelen csend lett.Érzem hogy engem néznek,az ilyet mindig megérzi az ember.
-Harry,Harry hallasz?!-fogta meg egy hideg kéz a kezemet,hangja aggódó volt.
-Mmmm...-ennyi tellett.
-Ohh,végre.Hívom az orvost.-szememet résnyire nyitottam,így láttam ahogy egy szőke fiú feláll és kimegy.Valahonnan rémlik az arca...De semmi konkrétum.
-Nos,Harry Edward Styles.Hogy van?-emelkedett felém, gondolom az orvos és egy fehér füzetet tartott a kezében.-A vizsgálatok alapján...Részleges amnéziája van.
-Miii?!-pattantak fel a fiúk a helyükről,akiknek ismerős volt az arcuk,és a hangjuk.
-Nyugodjanak fiatalemberek.A fontos emberekre,dolgokra emlékszik.Ahogy szerintem magukra is,mivel ahogy hallottam már 3éve együtt dolgoznak.
-Harry emlékszel ránk?-magasodott felém egy fekete hajú srác,amitől kicsit hunyorognom kellett.
-Öhm...Zayn?!-próbálkoztam elsőre,és a nagy sóhajból ítélve,beletrafáltam.
-Haha,engem megismer.Ti jöttök.-hívta maga mellé a többi fiút.Emlékeztem rájuk.Arra is emlékszem,hogy ki vagyok,és hogy egy bandában éneklek.Viszont arra hogy van-e barátnőm,kutyám,azt már nem tudom.
-Ha téged felismert akkor engem is megfog.-lépett hozzám Louis.
-Édesem!!!-örültem meg neki,és a többiek nevét is elsoroltam,mire mindannyian egyenként üvrivalgásba kezdtek.
-A kérésem az lenne,hogy amire esetleg nem emlékszik,vagy nem ismer fel valakit,arról próbálják felvilágosítani.Hetente 2x bekéne jönni vizsgalatra.-mondta ezt már nekem,és odaadott Liamnak egy kórlapot.
-És doktor úr,mikor mehetek haza?-nem jó ez a hely.Fehér falak,pár szál kókadt  virág.
-Még 1 napig bent tartjuk megvizsgálásra,hogy biztosak legyünk abban hogy semmi komoly sérülés nem maradt.
-Értem.De mégis mi történt velem?-na ez az amire nem emlékszem.
-A medencénél történt.-szólalt meg az orvos helyett Niall.-Épp bombát akartam ugrani.Kiabáltam is,de te épp a víz alatt voltál.Sajnálom.El sem tudod hinni hogy mennyire haragszom magamra.-hajtotta le a fejét,és kezével beletúrt hajába.
-Haver,ne izgasd magad.Nézd a jó oldalát.Elfelejtettem pár rossz dolgot,és azok nem fognak hiányozni.
-De pár jót is.De nem ez a lényeg...Most miattam itt fekszel ebbe az ágyba,infúzióval a karodba,ahelyett hogy otthon buliznánk.-nézett mélyen a szemembe.Nem tudok rá haragudni...
-Gyere ide.-hívtam magamhoz,és szorosan magamhoz húztam.Tudatni szerettem volna vele, hogy semmiféle harag nincs bennem ellene.
-Na jól van elég ebből.A betegnek szüksége van egy kis magányra.Arra kérnem hogy este fele jöjjenek,addig elvégzünk pár vizsgálatot.-figyelmeztette az orvos a fiúkat,hogy ideje távozniuk.Tényleg jól fog esni egy kis pihenő,alvás.
-Persze.Szedelőzködjetek fiúk megyünk.-szólt Zayn a többieknek,és felvette a dzsekijét.
-Viszlát Harry.Este nem biztos hogy tudunk jönni,de ha nem mi akkor majd más jön.-köszöntek el a fiúk egyenként tőlem.
Egy ideig egyedül maradok,én és a kispárnám.



-Kopp,kopp.-ébredtem fel,mély és szép álmomból,mikor egy angyali lány lépett be az ajtómon.-Ohh,bocsánat ha felébresztettelek.-tett le az asztalra egy szatyrot,és közben sűrűn elnézést kért.
-Semmi baj.-na rá nem emlékszem,ami elég nagy vétek,mivel gyönyörű.Egyikünk barátnője lenne?Na,az enyém tuti nem,mert erre azért emlékeznék...
-Hoztam neked levest,ha megéheznél.-ült le mellém egy székre és ég kék szemeit rámeresztette.
-Gyönyörű szemed van.-jegyeztem meg,mire zavarba jöhetett,mert piros pír öntötte el az arcát.
-Öhm,köszi.-nyúlt hajához,és zavartan egy kósza tincset a füle mögé tűrt.
-Viszont...Sajnos az a szép pofid nem rémlik,ami nagy bűn,mivel ez az arc meg kellett volna hogy maradjon.-kérdő tekintetem felé intéztem,és válaszra vártam.
-Meg is értem.Zoé vagyok.Nem rég találkoztunk. Az apukám a menegeretek,és tegnaptól egy rövid ideig lakótársak is leszünk, mivel a paparazzik összehoztak Liam-al.
-Szóval te és Liam..?-kérdeztem rögtön a lényegre.Liam,te mázlista.
-Neeem,dehogy.Egyenlőre csak barátok.-mosolygott kedvesen,és elővette a levest a szatyorból.-Egyél.
-Hmm,nagyon jó illata van.Csak ne mond hogy te főzted?!
-De.-nyújtotta át nekem.
-Hú,Zoé.Mi mindent rejtegetsz még?Már így is levettél a lábamról.Adhatok 2 puszit a finom levesért?
-Persze.Gyere te,kis göndörke.-nyomott két cuppanós puszit arcomra.A hely ahol megpuszilta,bizsergett.Furcsa érzés volt,mégis jó.
-Viszont most mennem kell.Várnak a srácok otthon.Jaa.Puszilnak!-jutott hirtelen eszébe,és felpattant a székről.
-Ilyen hamar mész is?
-Holnap találkozunk otthon.-kacsintott és kiment az ajtón.
Okos,intelligens lánynak tűnik,és így hogy már tudom,semmi nincs közte és Liam közt,szabad a pálya.Hajrá Hazz,hajrá.

8.Rész~Vidám kezdet,Életveszélyes vég...

3 nappal ezelőtt

*Jimmy szemszöge*(Zoé apukája)
Már majdnem kész voltam a prezentációmmal,mikor nagy meglepetésemre Zoé kukucskált be az ajtómon.Ritka vendég erre fele,a kollégáim se látták még itt bent.Sokszor mesélek nekik róla,mutatok gyerekkori és nemrég készült fotókat is,ezért nagyjából tudják hogy hogy néz ki.
-Szia,apa.Zavarok?-bújt beljebb,becsukva maga mögött az ajtót.
-Te sose zavarsz.-örültem hogy itt van.Nagyon ritkán látjuk egymást,ami főleg az én hibám,de valahogy mindig közbe jön valami.-Mi járatban erre fele?
-Csak az ebédedet hoztam,otthon hagytad.Meg beugrottam az újságoshoz.-ült le a mellettem lévő gurulós fotelba,és ide dobta elém a napi cikket. De hiszen ez...Nem...ez hogy lehet?
-Zoé.Megnézted te ezt?-kérdeztem a hangomat keresve.Tudom hogy Zoé utálja az ilyesfajta embereket,sose akart hozzájuk közelebb kerülni,és most itt virít egy címlapon,egy sztárral,aki a derekát ölelgeti.
-Igen...De Liam azt mondta hogy elintézi,hogy tisztázódjunk.Viszont...-tartott hatás szünetet,nagy levegőt vett és folytatta.-Ha letámadnak a papparazzik,akkor muszáj leszek elmenni otthonról.-mondta egy szuszra.
-Mégis hova mennél?
-Hozzájuk.-dörmögte az orra alatt,de épp elég hangosan ahhoz hogy én halljam.
-Biztos hogy jó ötlet lenne?Mármint hogy...Mégis csak összehoztak vele,és ha meglátnak ott csak még nagyobb fát teszel a tűzre.-Nem is értem Zoé-t.Egyik pillanatban még ki nem álhatja őket,másikban meg oda akar költözni.
-Tudom.Én is ezt mondtam.De tudod mit?Nem nagyon érdekel mit gondolnak.-pattant fel hirtelen a székből,táskáját felkapta és indulni készült.
-Zoé,felőlem azt csinálsz amit akarsz.-legbelül tudtam hogy részben miattam van.Én erőltettem hogy barátkozzon meg velük,én erőszakoskodtam evvel az estével is.Szóval most jobban teszem ha hagyom.
-Azt is fogom!Este,szia.-fordult az ajtó felé,de ekkor hirtelen az kinyílt,és Adam lepett be rajta.Ő az új "aszisztensem,kicsit kezdő még,és a véleményem szerint kicsit bolond is,de ez már más kérdés.
-Ohh,nagyon sajnálom.-segítette fel rögtön Zoé-t,aki az ütközés következtében a földre pottyant.
-Semmi baj.Köszönöm.Viszont most sietek.Szia apa,viszlát.-pillantott először rám majd Adam-ra,aki kissé elbambult Zoé-n,és követte szemével míg ki nem ért az ajtón.
-Hú.Szép lány.Ha jól hallottam akkor a lánya.-nézte még mindig az ajtót,amin az előbb épp ki ment.
-Öhm,igen...-fura volt.Tátott szájjal bámulta,és majd ki estek a szemei.-Miért jött Adam?-tértem rá a tárgyra,és közelebb léptem az asztalomhoz,és a rajta lévő tiki-takival.
-Ööö...Köhöm,elnézést.Mit is kérdezett?-kapta felém a fejét hirtelen.
-Miért jött?-ismételtem,immár kissé ingerülten.
-Igazából...Szeretnék valami fontosabb posztot.Ez a kávés fiús dolog nem az igazi...-na még mit nem...2hete jött ide,és már "előreléptetést" akar?!
-Figyeljen,Adam.Ez nem így megy itt.Nem lehet mindenki 1-2 hét után már is főnök.-szögeztem le.
-Nem.Nem főnök szeretnék lenni.Csak egy kis több pénzt szeretnék,és ez avval jár hogy jobb pozíció kell.
-Nem.Téma lezárva.-Nem fogok mindenféle jött-menttel leállni.
-De...
-Nincs de.Viszlát.-szóltam közbe,és leültem a székembe,evvel jelezve hogy menjen már ki.Hála istennek szó nélkül kiment,így folytathattam a munkámat tovább.


3 nappal később


*Zoé szemszöge*
-Jössz már,vagy meggondoltad magad?-sürgettek a fiúk már a medence mellől,de még mindig azon gondolkoztam hogy mi volt ez az előbb.Fogalmam sincs,s arról se hogy mi lesz.Én próbálom magam ehhez a "nem kerülök közelebb hozzá" dologhoz tartani,de kezd egyre nehezebb lenni.Ahogy rám néz,már abban látszik hogy nem olyan mint a többi...Lesz ami lesz...viszont most már ideje lemennem.
-Jövök már,nyugi!-álltam fel végül az ágy széléről,evvel megszakítva hosszas gondolkozásomat.
-Na végre.-kiléptem az ajtón,és Louis már meg is talált magának.
-Hmm.gyere te kis édes.-húzott maga mellé Liam.Kissé huzakodva,de oda ültem mellé a nyugágyra.
-Nem jöttök már?-Harry már nagyban lubickolt,és csoki barna teste csak úgy siklott a vízen.
-Megyünk?-nézett rám a mellettem ülő Mr.Kockahas Payne.
-Egyből ugrás?-néztem rá kihívóan,de mielőtt elindultunk volna,Niall neki futásból indult a medence felé.
-BOMBAAA!-kiáltott fel Niall,és már ugrott is be a medencébe,de túl későn szólt,így Harry ott maradt alatta.
-Úristen!!!-Harry nem jött fel...Liam beugrott utána,kihúzta a medencéből.Mozdulatlan teste csak feküdt a kövön...Körülötte a fiúk nem tudták mit csináljanak.Én teljesen lefagytam.Csak bambán bámultam ahogy fekszik ott,vett levegőt,mert mozgott a mellkasa,de nem mozdult.Láttam hogy Zayn elővette a telefonját,gondolom a mentőket hívta.Niall teljesen kiborult...
-Mit tettem?Ha valami baja lesz soha többet nem bocsátom meg magamnak.-bámult maga elé,és beletúrt még nedves szőke hajába.Kivolt,ahogy mi is...

7.Rész~Most szükségem van rád...

-Én ezt nem bírom mááár!-fogtam a fejem a fürdőkádból kilépve.Folyamatosan szól a csengő,a telefonom ismeretlen számon,dudálnak kintről,kiabálnak hogy menjek ki...Kezd elegem lenni,ezért is vettem egy fürdőt,ahol a vízcsobogása miatt alig hallottam a kintről beszűrődő hangokat.Magamra terítettem a törölközőm,és kinyitottam magam előtt,a szobám ajtaját.
-El sem hiszem.-csönd lett.2 óra után először.Kivettem szekrényemből,egy farmert,és egy kék kockás inget és magamra húztam.Apa ma előbb haza jön a munkából,és akkor ő legalább elküldi ezeket az embereket a házunk elöl...Már 2 perce beállt a csend,de a fülem még mindig csengett.Pofátlanság.Egy cikk után ennyire felkapottak lettünk?!Mondjuk annyira nem csodálom,hisz most a One Direction,Anglia,sőt...az egész világ legmenőbb fiú bandája.
Csöngettek.Biztos apa az.Lefutottam a lépcsőn,felkaptam a kulcsot,mivel muszáj voltam bezárkózni,és kinyitottam.Nem ez volt a legjobb ötletem,mivel vagy 20 kamera,fényképezőgép vakuzott a fejembe.Talán először meg kellett volna kérdeznem hogy ki az?! Igen talán,az jobb lett volna.
-Mi a neve?
-Mióta van ez a titkos kapcsolat?
-Mit szóltak ehhez a rajongók?-bombáztak meg kérdésekkel,amire inkább nem válaszolok,nehogy kiforgassák a szavaim,és valami bajba keverjem magam,és Liam-et is.
-Hagyjanak békén!!!-és ezzel a mondanivalóm ki is fulladt,hátat fordítottam nekik,és magam mögött berúgtam az ajtót.-Hát ez nem igaz.-Ez így nem mehet tovább...Nem fognak elmenni egy ideig,az tuti.Telefonom után kezdtem el kutatni,s mikor megtaláltam gyors tárcsáztam is.
-Helló,szépség!!-felettébb vidám hang szólalt meg a vonal túlsó végén.
-Szia,Liam.Segítened kéne.-mondtam kissé feszülten.Amit észre is vehetett,mivel rögtön érdeklődött hogy mi a baj.
-Bekövetkezett a jóslatunk...-céloztam neki a tegnapi beszélgetésünkre,remélem érti is.
-Jajj,ne.De ugye nem rohamoztak le?-értette.
-Nem...De már 2órája itt vannak.Hívogatnak,csöngőn ülnek,dudálnak.Nem bírom!-hangom gondterhelt volt,és fáradt.Egész este ezen gondolkoztam hogy mi lesz ha itt lesznek.Költözzek tényleg oda hozzájuk?Avval nem csak rosszat tennék? Bombáztam magam kérdésekkel,választ várva,de nem jött...
-Érted küldöm Niall-t,én addig elterelem a figyelmüket.A hátsó ajtón menj ki,és pakolj ruhát is!Vigyázz magadra,kitartás!-tette le a telefont,és már csak a sípolást hallottam.Milyen rendes...Feláldozza magát,csak azért hogy engem ki mentsen innen.Gyorsan összeszedtem pár ruhát,fogkefét,és egyéb szükséges dolgokat.Remélem sikerül a terve...

Niall már kint várt a fekete autóban,napszemüvegbe,félig lehúzott ablaknál.
-Szia,Niall!Köszönöm hogy benne voltál ebbe a "mentő akcióba".-mosolyogtam rá,és beszálltam mellé.
-Hi,Zoé!Ugyan semmiség!Tudom milyen idegesítőek tudnak lenni az újságírók.-fordította felém a fejét,és szép kék szemeiben együtt érzést fedeztem fel.
-És most?Mi lesz Liam-el?
-Ő elöl van és a terv szerint csak elsétál a ház előtt,és akkor amìg te kijöttél ők vele voltak elfoglalva.De nyugi,ő sem mond semmit.Főleg nem rólad.Szeretne megóvni.-nyugtatott meg,és utolsó mondata meleggel töltött el.
-Akkor jó.Figyelj,én nem akarok nálatok zavarni,szóval lakhatok addig a barátnőmnél is.-nem akartam rájuk akaszkodni.
-Ne hülyéskedj már!Nagyon jól fogjuk érezni magunkat.Viszont most bukj le mert jön Liam.-gyorsan lehajtottam a fejem a kesztyűtartó elé,Niall felvette baseball sapkáját,és így vártuk Liam-et,aki egy csapat emberrel és fényképezőgép társaságában érkezett meg az autóhoz,és gyorsan beszállt hátra.
-Niall,gázt neki!-sürgette a sofőrünket.Evvel szőkeség rátaposott a gáz pedálra,és már el is hagytuk a házunk utcáját.
-Jól van mindenki?-hajolt előre Liam,aki először rám,aztán Niall-re pillantott.
-Persze.
-Akkor jó.Örülök hogy hozzám jöttél először.-simította meg kezemet,amitől nem tagadom,liba bőrös lettem.De miért?Nem önszántából.
-Nehogy elbízd magad.-borzolta meg barátja a haját.
-Te a vezetésre koncentrálj!-pirult el kicsit barna hajú útitársunk.-Ugye hoztál fürdőruhát?-fordult felém,kérdő tekintetével,és gyönyörű mosolyával.Zoé!Miért mondok én ilyeneket??
-Őőő...azt hiszem igen...-kutattam a táskámban.
-Akkor jó.-huncutnak tűnt...
-Ne álmodozz.-hűtöttem le rögtön,és megpaskoltam puha arcát.


Mikor megérkeztünk,tátva maradt a szám.Ez a ház hatalmas.A miénk se kicsi,de ez...Hú.

Kiszálltunk,Liam persze kinyitotta nekem az ajtót,és elindultunk a hatalmas ház bejárata felé.Meglepődtem...Hatalmas koszra számítottam,ehelyett minden a helyén van,friss illat.Harry-t és Louis-t a tv előtt találtuk,épp Sponge Bob-ot néztek(?).
-Sziasztok!-zavartam meg őket,a mese nézésben.
-Csak nem?!-fordult hátra Harry.-ZOÉ!-örült meg nekem,és átugrott a kanapé felett,és magához húzott...Meglepődtem,de viszonoztam ölelését.
-Hé,én ilyet miért nem kapok?-féltékenykedett Liam,mire csak felnevettem.
-Majd ha ki érdemled.-fordultam felé.
-Akkor nem sokat kell rá várnom...-mondta,sejtelmesen,és ki felé indult,a konyhába.
-Szia Zoé.-ért ide lassan Louis is,és ő tőle pedig két puszit kaptam.Fő a vendég szeretet....Gondoltam magamban.
-Mi szél hozott?-érdeklődött Harry.
-Újságírók.-válaszom rövid és tömör volt.Ahogy láttam Harry értette,és fájdalmas fejet vágott hozzá.
-A hétvégét itt tölti.-teremt hirtelen mellém Liam.
-Felőlem.-tette maga elé a kezét Louis és Harry is.
-De nem akarok zavarni.-jegyeztem meg halkan.
-Dehogy zavarsz! VÉGRE egy női nemű is van ebbe a házba.-nyugtatott meg Harry,és magához húzott.
-Mivan fiúk?!Nincs kapás?-kacagtam fel,mire csak rosszalló pillantásokat kaptam.-Jól van értem...Ez tabu téma.
-Medence?-terelt el Liam,és ki nézett az üveg toló ajtón.Kint sütött a nap,jó meleg is volt,ami igen ritkán van,ezért jó ötletnek tartottam.
-Zoé?Ugye nem vagy szégyenlős?-erre a kérdésre mind a 4-en rám pillantottak.
-Hát,ha tényleg én vagyok itt az első lány,akkor kicsit tartok tőletek...-húztam őket egy kicsit.-Nyugi nem.-erre mind megkönnyebbültek.
-Akkor öltözzünk!!!-kiáltott fel Niall,amire kicsit össze rezzentem...még meg kell szoknom a kis szőke vehemenciáját...
-Gyere megmutatom az átmeneti szobád.-húzott maga után Liam,és a lépcsőn felfele egyre gyorsabban.
-Lassíts már!-röhögtem fel,és eközben szedtem a lábaim.
-Mi van nem bírod a tempót?-nézett hátra,és látva hogy mit ügyetlenkedem,felkapott az ölébe.
-Ááá!-sikítottam.-Tegyél leee!!-kapálóztam,nevetve,de hiába...
Mikor beértünk a szobába,csak ledobott az ágyra.
-Milyen finom vagy...-jegyeztem meg,és felültem.
-Megmutassam milyen ha finom vagyok?-felhúzta szemöldökét,és csábos mosolyra húzta száját.
-Kösz,nem kell.-hú...-Viszont,öltözni szeretnék...-utaltam arra hogy menjen ki,de ő ugyanúgy állt ott,arcára fagyott mosollyal.
-Tőlem.-vonta meg a vállát.
-Úgy értem.-köszörültem meg a torkom.-Hogy menj ki.-mutattam az ajtó felé,de nem bírtam teljes komolysággal mondani...
-Jaaa,hogy mégis szégyenlős vagy.
-Hát azért vannak határaim.Na!Hess.-tuszakoltam ki a szobából,de elég erősen ellenkezett.
-A kis vasgyúró...-nézett le rám,és megsimította az arcom.
-Ne.Kérlek.-fogtam meg a kezét,és helyeztem le maga mellé.Ez túl gyors így.
-Oké,oké...megyek.
Tudtam hogy ez lesz...Tudtam hogy nyomulni fog.Az elején még tetszett...De ha azt akarja hogy barátok legyünk akkor lassítson.Itt az egész hétvége előttünk...

#Köszönöm!!!(2.)

Hihetetlen...1000 megtekintés felett...3 rendszeres olvasó...El sem tudom mondani hogy mennyire boldog vagyok hogy ennyien olvassátok,és remélem szeretitek is!!!Remélem még sokáig velem maradtok,és olvastok!Ne felejtsétek...ez a blog csak miattatok van...;)
                                                                    Káprázatos *-*.

Addig is jó éjszakát,1D-s,Liam-es álmokat!!! SZERETLEK TITEKET!:)

6.Rész~"Költözz hozzánk..."

Mégiscsak ma hoztam az új részt!Ez egy kicsit rövid lesz,de ígérem bepótolom.;)



-Ülj le oda.-mutattam a piros fotel felé.-Most mi lesz?!-kérdeztem kissé izgatottan.
-Egy ideig semmi.Hagyni kell lenyugodni őket,de lehet hogy holnap elmegyek az újsághoz és megmondom mi az igazság.-mondta nemes egyszerűséggel.
-Megtennéd?-csodálkoztam,hogy ilyenre is képes lenne.
-Ha neked attól jobb lesz...-ez kedves gesztus lenne tőle.
-Azt hittem örülni fogsz,hogy ilyet írtak rólunk...-mondtam szerényen...Egyértelmű hogy tetszem neki...ezt még a hülye is észrevenné.Legyeskedik körülöttem,kedveskedik,folyton kacsingat,mosolyog...
-Hinni...megint csak hiszel..Amúgy is miért örülnék?-hoppá!Pirulunk,pirulunk?
-Én nem tudom...-néztem rá olyan *nagyon is tudom* nézéssel,mire elkapta fejét és valami üdítő után érdeklődött.
-Terelünk?-húztam mosolyra a számat,és a konyha felé indultam.-Almalé?-kiáltottam vissza neki a nappaliba.
-Köszi,jó lesz!

-Na szóval...-értem be a nappaliba,és odanyújtottam neki a poharat.-Egy ideig nem kéne együtt mutatkoznunk.Most is tuti kombinálni fognak hogy behoztalak a házamba.Ééés,most már azt is tudják hol lakom...nagyszerű.-jutott eszembe.
-Addig gyere hozzánk.-mondta hirtelen felindulásból.
-Még azt kéne...Most mondom hogy egy ideig kerüljük egymást,te meg felajánlod hogy költözzek oda.Van észjárásod...-jegyeztem meg,mellékesen.
-Nem kell tudniuk róla.
-Szerinted olyan hülyék hogy nem veszik észre hogy ott vagyok?-ez tényleg ennyire...ennyire...ahh...-És amúgy is,vagytok ott elegen.
-Zayn elutazik pár napra a barátnőjéhez.Addig jöhetnél.-Hmm..erre is talált mentséget.
-Gondolhattam volna...Akkor sem...Majd ha tényleg annyira elfajul a dolog.Még nem biztos hogy idegyűlnek.-komolyan...úgy beszélünk mintha már ide sátoroztak volna a házunk elé.
-Oké,de gondold át!-oké,oké...Nem sok kedvem lenne oda költözni.-Nem unatkoznál.
-Hát azt gondoltam.-nevettem fel,elképzeltem ahogy 4idióta szórakozik.Micsoda kupi lehet!
-Viszont most jobb lenne ha mennél.-figyelmeztettem,mielőtt kezdte volna itthon érezni magát.
-Elküldesz?-meresztette rám ismét azokat a szép csokoládé színű szemeit.

-Igen!Nem dőlök be még egyszer ennek a nézésnek.-kacsintottam most én rá.
-Egy próbát megért.-kacagott fel,és kiszállt a fotelből.-Van hátsó kijárat?!
-A kertbe.Ja.-mutattam hátra,a tolóajtó felé.
-Akkor ott megyek.Ki kísérnél?Félek.Eltévedek.-minden alkalmat próbál megragadni hogy velem legyen.Kis cseles.
-Nem hiszem hogy eltévednél,de azért ki kísérlek.

-Ohó!Van medence?Akkor még jövök.-csillant fel a szeme a medencénk láttán.
-Ki mondta hogy beengedlek?-válaszoltam neki huncutul.
-Be engednél.-biztos magában...
-Innen már megy egyedül is.Hacsak nem akarod hogy még a kocsiig is elkísérjelek,és kinyissam neked az ajtót.
-Haha,vicces vagy.Innen már oda találok,azt hiszem.-mosolyodott el,és közelebb lépett,de evvel én ugyanannyit hátráltam.
-Csak egy baráti ölelés.-próbált "megnyugtatni".
-Persze,itt ahol előbb még egy újságíró volt.Pá!-küldtem neki egy puszit és befelé vettem irányomat.Mielőtt bementem volna,még hátra pillantottam,és meg mindig ott állt,huncut mosolyával az arcán,és intett mikor meglátta hogy még egy utolsó pillantást vettetem felé.
Mit ne mondjak...kezdem meglátni benne a jót,és ez nagy szó!Ebből még lehet akár egy jó haveri viszony is...vagy kitudja...