9.Rész~Képkiesés

*Harry szemszöge*
Hmm...Hol vagyok?Ez a szag...Nem sejtet valami jót...Puha az ágy.Érzem, hogy takaró van rajtam,ami jól eső meleget biztosít.Szememet nem tudom kinyitni,ami kissé aggaszt.Hangokat hallok,de nem tudom kivenni mit mondanak.A szavak a fejembe összefolynak.Kezemet megrándítom,amire hirtelen csend lett.Érzem hogy engem néznek,az ilyet mindig megérzi az ember.
-Harry,Harry hallasz?!-fogta meg egy hideg kéz a kezemet,hangja aggódó volt.
-Mmmm...-ennyi tellett.
-Ohh,végre.Hívom az orvost.-szememet résnyire nyitottam,így láttam ahogy egy szőke fiú feláll és kimegy.Valahonnan rémlik az arca...De semmi konkrétum.
-Nos,Harry Edward Styles.Hogy van?-emelkedett felém, gondolom az orvos és egy fehér füzetet tartott a kezében.-A vizsgálatok alapján...Részleges amnéziája van.
-Miii?!-pattantak fel a fiúk a helyükről,akiknek ismerős volt az arcuk,és a hangjuk.
-Nyugodjanak fiatalemberek.A fontos emberekre,dolgokra emlékszik.Ahogy szerintem magukra is,mivel ahogy hallottam már 3éve együtt dolgoznak.
-Harry emlékszel ránk?-magasodott felém egy fekete hajú srác,amitől kicsit hunyorognom kellett.
-Öhm...Zayn?!-próbálkoztam elsőre,és a nagy sóhajból ítélve,beletrafáltam.
-Haha,engem megismer.Ti jöttök.-hívta maga mellé a többi fiút.Emlékeztem rájuk.Arra is emlékszem,hogy ki vagyok,és hogy egy bandában éneklek.Viszont arra hogy van-e barátnőm,kutyám,azt már nem tudom.
-Ha téged felismert akkor engem is megfog.-lépett hozzám Louis.
-Édesem!!!-örültem meg neki,és a többiek nevét is elsoroltam,mire mindannyian egyenként üvrivalgásba kezdtek.
-A kérésem az lenne,hogy amire esetleg nem emlékszik,vagy nem ismer fel valakit,arról próbálják felvilágosítani.Hetente 2x bekéne jönni vizsgalatra.-mondta ezt már nekem,és odaadott Liamnak egy kórlapot.
-És doktor úr,mikor mehetek haza?-nem jó ez a hely.Fehér falak,pár szál kókadt  virág.
-Még 1 napig bent tartjuk megvizsgálásra,hogy biztosak legyünk abban hogy semmi komoly sérülés nem maradt.
-Értem.De mégis mi történt velem?-na ez az amire nem emlékszem.
-A medencénél történt.-szólalt meg az orvos helyett Niall.-Épp bombát akartam ugrani.Kiabáltam is,de te épp a víz alatt voltál.Sajnálom.El sem tudod hinni hogy mennyire haragszom magamra.-hajtotta le a fejét,és kezével beletúrt hajába.
-Haver,ne izgasd magad.Nézd a jó oldalát.Elfelejtettem pár rossz dolgot,és azok nem fognak hiányozni.
-De pár jót is.De nem ez a lényeg...Most miattam itt fekszel ebbe az ágyba,infúzióval a karodba,ahelyett hogy otthon buliznánk.-nézett mélyen a szemembe.Nem tudok rá haragudni...
-Gyere ide.-hívtam magamhoz,és szorosan magamhoz húztam.Tudatni szerettem volna vele, hogy semmiféle harag nincs bennem ellene.
-Na jól van elég ebből.A betegnek szüksége van egy kis magányra.Arra kérnem hogy este fele jöjjenek,addig elvégzünk pár vizsgálatot.-figyelmeztette az orvos a fiúkat,hogy ideje távozniuk.Tényleg jól fog esni egy kis pihenő,alvás.
-Persze.Szedelőzködjetek fiúk megyünk.-szólt Zayn a többieknek,és felvette a dzsekijét.
-Viszlát Harry.Este nem biztos hogy tudunk jönni,de ha nem mi akkor majd más jön.-köszöntek el a fiúk egyenként tőlem.
Egy ideig egyedül maradok,én és a kispárnám.



-Kopp,kopp.-ébredtem fel,mély és szép álmomból,mikor egy angyali lány lépett be az ajtómon.-Ohh,bocsánat ha felébresztettelek.-tett le az asztalra egy szatyrot,és közben sűrűn elnézést kért.
-Semmi baj.-na rá nem emlékszem,ami elég nagy vétek,mivel gyönyörű.Egyikünk barátnője lenne?Na,az enyém tuti nem,mert erre azért emlékeznék...
-Hoztam neked levest,ha megéheznél.-ült le mellém egy székre és ég kék szemeit rámeresztette.
-Gyönyörű szemed van.-jegyeztem meg,mire zavarba jöhetett,mert piros pír öntötte el az arcát.
-Öhm,köszi.-nyúlt hajához,és zavartan egy kósza tincset a füle mögé tűrt.
-Viszont...Sajnos az a szép pofid nem rémlik,ami nagy bűn,mivel ez az arc meg kellett volna hogy maradjon.-kérdő tekintetem felé intéztem,és válaszra vártam.
-Meg is értem.Zoé vagyok.Nem rég találkoztunk. Az apukám a menegeretek,és tegnaptól egy rövid ideig lakótársak is leszünk, mivel a paparazzik összehoztak Liam-al.
-Szóval te és Liam..?-kérdeztem rögtön a lényegre.Liam,te mázlista.
-Neeem,dehogy.Egyenlőre csak barátok.-mosolygott kedvesen,és elővette a levest a szatyorból.-Egyél.
-Hmm,nagyon jó illata van.Csak ne mond hogy te főzted?!
-De.-nyújtotta át nekem.
-Hú,Zoé.Mi mindent rejtegetsz még?Már így is levettél a lábamról.Adhatok 2 puszit a finom levesért?
-Persze.Gyere te,kis göndörke.-nyomott két cuppanós puszit arcomra.A hely ahol megpuszilta,bizsergett.Furcsa érzés volt,mégis jó.
-Viszont most mennem kell.Várnak a srácok otthon.Jaa.Puszilnak!-jutott hirtelen eszébe,és felpattant a székről.
-Ilyen hamar mész is?
-Holnap találkozunk otthon.-kacsintott és kiment az ajtón.
Okos,intelligens lánynak tűnik,és így hogy már tudom,semmi nincs közte és Liam közt,szabad a pálya.Hajrá Hazz,hajrá.