15.Rész~Rejtelmes éjszaka

Nem kaptam kommenteket,csak 1-et,ami felettébb elszomorító számomra...Tudjátok míg én is csak olvasó voltam,én se nagyon kommenteltem...Tényleg nem.De aztán ahogy elkezdtem írni kezdtem érezni azt az érzést ,amit a többi író.Mikor meglátom hogy nincs megjegyzés...Nem tudom mi ennek az oka,de remélem nem az hogy nem tetszik.Legyetek szívesek végre valamit írni,hogy tudjam hogy igenis vannak olvasóim.:) Puszi^^

*Adam szemszöge* (Zoé apjának a munkatársa,egyik részben olvashattatok róla))

*4nappal ezelőtt*
Azt is fogom!Este,szia.-fordult az ajtó felé,de ekkor hirtelen az kinyílt,és Adam lepett be rajta.Ő az új "aszisztensem,kicsit kezdő még,és a véleményem szerint kicsit bolond is,de ez már más kérdés.
-Ohh,nagyon sajnálom.-segítette fel rögtön Zoé-t,aki az ütközés következtében a földre pottyant.
-Semmi baj.Köszönöm.Viszont most sietek.Szia apa,viszlát.-pillantott először rám majd Adam-ra,aki kissé elbambult Zoé-n,és követte szemével míg ki nem ért az ajtón.
-Hú.Szép lány.Ha jól hallottam akkor a lánya.-nézte még mindig az ajtót,amin az előbb épp ki ment.
-Öhm,igen...-fura volt.Tátott szájjal bámulta,és majd ki estek a szemei.-Miért jött Adam?-tértem rá a tárgyra,és közelebb léptem az asztalomhoz,és a rajta lévő tiki-takival.
-Ööö...Köhöm,elnézést.Mit is kérdezett?-kapta felém a fejét hirtelen.
-Miért jött?-ismételtem,immár kissé ingerülten.
-Igazából...Szeretnék valami fontosabb posztot.Ez a kávés fiús dolog nem az igazi...-na még mit nem...2hete jött ide,és már "előreléptetést" akar?!
-Figyeljen,Adam.Ez nem így megy itt.Nem lehet mindenki 1-2 hét után már is főnök.-szögeztem le.
-Nem.Nem főnök szeretnék lenni.Csak egy kis több pénzt szeretnék,és ez avval jár hogy jobb pozíció kell.
-Nem.Téma lezárva.-Nem fogok mindenféle jött-menttel leállni.
-De...
-Nincs de.Viszlát.-szóltam közbe,és leültem a székembe,evvel jelezve hogy menjen már ki.Hála istennek szó nélkül kiment,így folytathattam a munkámat tovább.

El sem tudom hinni,hogy egy ilyen féreg embernek hogy lehet egy ilyen csodálatos lánya...Képeken láttam már,mikor épp én vittem ki a szemetet az irodájából,de az semmi ahhoz képest hogy milyen is élőbe.Sugárzik róla,hogy teli van életkedvvel,szemeiben tisztán látszik hogy jószándékú ember,ellenben az apjával...Zoé,az elhunyt lányomra emlékeztet...Mióta meghalt,nem láttam hozzáfoghatót.Mintha csak őt látnám.Ebben a lányban újjászületett az én kislányom.Ha valahogy megtudnám ismerni közelebbről...Lehet hogy tényleg orvoshoz kéne fordulnom...De mint tudjuk,a remény hal meg utoljára...
Most viszont ideje dolgozni.Nem akarok életem végéig,egy ilyen féreg alaknak csicskálkodni.Ez nem én lennék...


*4nappal később,(kint a bár parkolójában)
Kicsi lány koncerten volt a barátaival.Micsoda bájgúnárokkal,van ez a lány megáldva?!Egyik elég furán méregette,de Zoé ügyet sem vetve rá szállt be a kocsiba,és indultak is egy következő helyszínre.
A slusz kulcsom elfordítottam,a motor moraja felzajdult,így utamat a fekete kisbusz után folytattam.
Próbáltam kicsit lemaradni,hogy ne legyen feltűnő,hogy egy ideje követi őket egy kék kis bogár.De jól csinálhattam az elmúlt pár napban,hisz mindenhol ott voltam.Ott voltam a szupermarketbe,ahol Zoé vásárolt,tudom mit eszik,nem szereti a sajtot,tudom milyen parfümöt használ.Igen.Van tehetségem az ilyenbe,régebben megfigyelő voltam egy nagy cégnél,ahol számítottam is valamit.Nem úgy mint most...
Miért csinálom?!Magam sem tudom...De tudom hogyha valahogy közelebb férkőzhetnék ehhez a lányhoz,kicsit visszautazhatnék a múltba is.Mióta meghalt,olyan magányos vagyok.Senki sem szeret velem elmenni valahova,beszélgetni,van aki köszönni sem.Más vagyok mint ezek az emberek.Élem a magam kis világát,egyedül.
Lassan elkanyarodtak egy lámpánál,be egy újabb parkolóba.Kiszállt,5fiú kíséretében,el-el szakadva egymástól.Már csak arra a pillanatra várok hogy egyedül legyen,és akkor oda megyek.Miért követem?!Választ nem tudok adni.Megnyugtató látni hogy,hogyan éli az életét.Boldog.S hogy mi ez a nagy kötődöttség hozzá?Ha azt mondom hogy tudom,hazudok.Kérdéseimmel bombázva magam szórakoztam,amikre sorba nem tudtam a választ.A pszhilógusom,már mondta hogy nem teszek jót magamnak,ha folyton kérdésekkel gyötröm magam.Igen,akkoriban pszhiolóhushoz jártam,nem tudtam feldolgozni a történteket.-Mi lett volna ha azon az éjszakán nem hagyom egyedül?Én hibám?!-ezek gyötörtek egész hónapban,sőt hosszú-hosszú időn keresztül,de sikerült kicsit lenyugtatnom magam.
Egy ideje itt ülök a sötét utca parkolójában,pár kósza ember jött el a kocsim előtt.A házak között sikátorok,ahol néhányszor sötét alakok,árnyékok,léptek elő.De Ő eddig
sehol.Hát igen.Fiatal még.Élvezi a barátaival töltött bulis estéket.Én sose játam el ilyen helyekre.Két oka volt...Nem volt kivel,és nem engedtek.Szigorú neveltetésben részesültem.Szinte csak az iskolába mehettem,ezért is akartam hogy a lányomnak mindene meglegyen,s most nem csak a tárgyi dolgokra gondolok...Hanem a szabadságra,életre.Nekem nem volt.Talán ezért is vagyok ilyen amilyen.Nem tehetek ellene semmit.Én így nőttem fel.Engem mindig megvertek,ha valami olyat csináltam ami nem tetszett otthon az ősöknek.Ennyi.

Mozgolódás.Ajtó ki,Zoé kiviharzik.Egyedül.Sírva...Sír?!Miért sír?Valaki bántotta volna?Talán.Jó ötlet most oda menni?!Lehet,hogy csak elijeszteném.Gyorsan odaszaladt egy közeli padhoz.Leült,térdét maga elé húzta.Nem bírom nézni,hogy szomorú,szenved.Nem ismerem.Nem beszéltünk még,de valahogy a szívemen érzem Őt.Oké.Odamegyek...Hú eddig könnyebb volt csak elképzelni,de most meg is kéne tenni.
Magam mögött bezártam az autóm,így lassan elindultam a padon összegörnyedt lányhoz.Mit fogok mondani?Mit fog mondani?Megrémül?Igen,talán.Mit van itt?
-Zoé!!!-egy fiatal fiú törte ki maga előtt az ajtót,egy kis idő után vette csak észre a lányt.Ő csak felnézett karjai közül,szeme ahogy kitudtam venni az sötét és a távolság miatt,piros volt.Jobbnak tartom ha gyorsan vissza fordulok,és haza megyek.Ez egy nagy hülyeség...




*Harry szemszöge*

-Zoé!!!-hideg levegő csapta meg a mellkasom.Körbe néztem,az utca csendes és üres volt.Csupán egy 40év körüli fickó volt a parkólóban,ki hirtelen rám kapta a fejét.Mit sem törődve indultam el a padon ülő lány felé.Láttam az egész jelenetet ott bent.Nem csoda hogy kiborult.Lábaimat egymás után szedtem a kikopott macskakövön,cipőm moraja törte meg az éjjeli csöndet,meg a fickó ahogy beindította a kocsimotort.
-Zoé!-fordítottam magam fele,az állától fogva.-Hé,pici.Nem éri meg.
-De most miért kell ezt?-hangja gyengén hangzott.Sebzettnek.
-Még sosem láttam ilyennek,amióta ismerem.Te hozod ki belőle.
-Kössz.Ez most megnyugtatott.-horkant fel,inkább csak kínjában.
-Mármint.Kihozod belőle az állatot.Ez nem feltétlenül rossz.Sőt.
-Az hogy megcsókolt egy lányt előttem,szerintem dirrekt,az mi más lehet mint hogy rossz?!-könnyei végig csordultak az arcán.

-Gyere ide.-húztam magamhoz.Magamat hibáztathatom emiatt az egész miatt.Ha nem jövök,és csúfítom el ezt a virágzó kapcsolatot,ma lehet hogy nem az a lány lenne Liam karjaiban.
-Lehetetlen.
-Látom Liam-en hogy nem szerelmes.Annyira már ismerem.-próbáltam nyugtatni.-De te viszont az vagy?-két esélyes...Nem tudom megfejteni...Csönd.
-Zoé.Szereted?-néztem mélyen a szemeibe de nem jött válasz,hanem hangos zokogás.Szívem szakadt meg érte,ahogy a karjaim közt zokog...Benn meg az a számomra ismeretlen,meg élvezi az estét.Igen.Ezt az énjét nem ismerem,és azt hiszem nem is akarom.Puha haját simogatva próbáltam lenyugtatni,több mimt kevés sikerrel.
-Pff,emlegetett szamár...-pillantottam meg Liam-et meg a drágalátos "barátnőjét",akik épp egy taxiba szálltak be,de mielőtt beszálltak volna,Liam még egy mosolyt intézett felénk.
-Gratulálok.-nem bírtam megállni hogy ne szóljak be neki.Zoé ott ült és bámult maga elé,nem szólalt meg.Nagy levegőt vett,felállt,maga után húzott,és elindultunk a sötét éjszakába.Nem kérdeztem hova megyünk,nagy valószínűséggel,haza.Egymás mellett haladtunk csöndbe,egymás kezét megsimítva.

Mindkettőnk magába merülve,battyogott,és a földet nézve értünk ki a főútra.