13.Rész~Nem akartam,de nem bírom tovább...

Helló!!!Meghoztam végre az új részt!Remélem mindenkinek tetszeni fog,és azért remélem hogy erre már több visszajelzés érkezik!:) Tényleg jól esne...És legalább felmérném hogy csak magamnak írom,vagy olvassátok is.:) Jó olvasást!!!:*

*Harry szemszöge*
Miután Liam befejezte a mondanivalóját,felállt a helyéről és elindult felfele.
-Mégis mit gondolsz miért sír?-szóltam utána.Nem hiszem hogy ha nem érezne semmit iránta,akkor ilyen lelkiismeretfurdalása lenne, a történtek miatt.Hátra fordult,szemében tanácstalanságot láttam.Nem válaszolt.Hátat fordítva folytatta útját felfelé a lépcsőn.Sajnálom,hisz én tettem ezt vele.Úgy érzem beszélnem kéne Zoéval is,hátha az ő szemszögéből más a helyzet...


*Louis szemszöge*
Nem hagyhatom hogy egy kis félreértés miatt tönkre menjen a barátságuk...S akkor a banda jövőjéről még nem is beszéltem...Ezért is határoztam el magam hogy beszélek Zoéval.Én mindig hamarabb elkészülök mint a többiek,hisz csak felkapom a szokásos pólóm meg egy sötét farmert és kész...Halkan,feltűnést elkerülve kukucskáltam ki az ajtómon,és mikor láttam hogy nincs ott senki,gyorsan kislisszantam,bekopogtam Zoé ajtaján,de a választ nem vártam meg,benyitottam.
-Ohh,istenem Louis...-ugrott meg az ágyán ülve,s lap topját félretéve figyelmét felém fordította.-Miben segíthetek?
-Beszélnünk kell erről az egészről.-tértem rögtön a lényegre,mivel nem sok időm van most erre.-Ez se neked,se Liamnak,se Harrynek,se nekünk nem jó.Senkinek.Ezt együtt Harryvel csináltátok,de úgy látom egyikőtöket se zavarja,hogy Liam totál kész van.Ismerem egy ideje,és nem szokott ilyen lenni.Csak ha szerelmes.Akkor kész,vége...-szemével már nem engem figyelt,hanem a kezében gyűrögetett papírzsepit.
-Nem szándékos volt.Ezt mondtam is neki.Nem tudom mit kéne tennem...Nem tudom mit érzek...Míg saját magamban nem tudom rendezni a dolgokat,addig hiába próbálok bármit is csinálni...Megemészt belülről a fájdalmam.S ez még semmi.-nevetett fel szerintem inkább csak kínjában.-Sokkal jobban fáj hogy Őt látom szenvedni.
-Most egy kis időre van szüksége.-fogtam meg a kezét,és letöröltem egy épp kitörő könnycseppet a szeme sarkából.-Türelem.Utána hidd el minden rendbe jön.-szorítottam egyet a kezén és nagy levegőt vettem.-Viszont most készülődj,mert mindjárt indulunk.
-Nem tartom jó ötletnek hogy menjek én is...-rázta meg finoman a fejét.-Csak generálom a feszültséget.
-Ne viccelj már.Ki mondta hogy foglalkozz avval két barommal?!-tártam szét a karom.-Nem lehetsz egész nap bezárkózva ide.Jó lesz.Jó kis bulit csapunk!!!Hidd el...Még nem hallottam rossz vissza jelzést a rajongóktól...-győzködtem,mire felnevetett.
-Meg hiszem én azt.
-Ha akarsz akkor jöhetsz hátra velünk a színfalak mögé,de maradhatsz kinn is.Ott jobban élvezheted a koncertet.Elenor is mindig ott van,és még sose panaszkodott.A rajongók mindig kedvesek vele.-mondtam neki a választási lehetőségeket.
-Azt hiszem jobb lesz nekem kint.Csak akkor hagy öltözzek.-célzott arra,hogy hagyjam el a szobát.Értettem,így gyorsan kimentem.Lentről már hallottam pár mély hangot,így én is megindultam lefele.Rajtam kívül mind a 4fiú lent tartózkodott,mindannyian készen voltunk.
-Na akkor indulhatunk is.-szólalt meg Liam mikor meglátott.
-Még nincs mindenki kész.-ültettem vissza,ahol eddig helyet foglalt.Körbe nézett,s mikor végig nézett mindenkin,értetlen tekintettel fordult vissza felém.Igaz hogy mindenki a koncertes szerelésében állt,cipőben indulásra készen,Zoé még nincs köztünk.
-Lehet hogy téged nem izgat hogy Zoé még nincs itt,de azért ha megengeded mi megvárnánk.
-Jó bocs.Úgy volt hogy nem jön.-mentegetőzött.
-Beszéltél vele?-szólalt meg egy mély és rekedtes hang a hátam mögött.
-Igen ÉN,vettem a fáradtságot hogy beszéljek vele.Nem nekem kéne hármunk közül.-vetettem egy pillantást Liam felé is hogy érezze hogy róla is beszélek.
-Nyugodj meg én is fogok.De úgy nehéz hogy ott gubbaszt egész nap a szobájába és nem nyit ajtót.-emelte meg a hangját Hazz barátom.
-Talán mert nem kíváncsi rád.Nehéz helyzetbe sodortad.
-Hibáztam.De hányszor fogjátok még a fejemhez vágni ezt az egészet.Nem történt semmi olyan,amiatt így fel kéne fújni ezt az egészet.-lökte el magát a faltól,ahol eddig támaszkodott a lábával.
-Nem a tett a fontos.-jegyezte meg halkan Liam.Ez volt a végszó,mind elhallgattunk mikor meghallottuk hogy valaki,ebben az esetben csak Zoé lehetett,dobog lefele a lépcsőn.
-Hanem Ő.-fejezte be a mondatát Liam,mikor szemünk elé tárult a lány.Mindig is szép volt,ezt mind tudtuk.De a kisugárzása,mindenkit megbabonáz.Az hogy megjelenik,valahogy mindig vidámsággal tölt el mindannyiunkat.
-Na,mehetünk.Elnézést a várakozásért.-ért le elénk.Ahhoz képest hogy 15perce hagytam ott...Eszméletlenül nézett ki...Arany szőke haja leomlott a vállára,egy lehelletnyi smink volt rajta,nem is kell több.Mind káprázva bámultuk.Ha én így akinek van barátnője,akkor hogy nézheti Liam?Oda pillantottam,szája tátva volt,szemeit nem bírta levenni a lányról.

-Öhm...Mehetünk.-törtem meg végül a csöndet,evvel mindenkit kizökkentve a bámulásból.

*Zoé szemszöge*

Kicsit kellemetlenül éreztem már magam,hogy mióta lejöttem engem bámultak.Hálásan pillantottam Louis felé,mikor végre mindenkit kiinvitált a kis buszhoz ami értünk jött.Talán igaza Louisnak...Tényleg egy kis időt kell neki adnom.Mióta elmondta hogy mit érez,vagy érzett,teljesen máshogy viszonyulok a dolgokhoz.Talán én is viszonoznám?!Nem tudom.De az biztos hogy valami megváltozott bennem...

Hála istennek Niall és Zayn közé kerültem,így elkerülve bármilyen érintkezést mindkét fiútól.Ahogy egymásra néznek...Rossz nézni.S ez mind miattam.Tönkre teszem a barátságukat,és ezáltal a banda idilljét is.Az út meglehetősen csöndben telt.Pár szót váltottak egymással,de semmi több.Kezdtem tényleg kellemetlenül érezni magam...Lassan megérkeztünk egy hatalmas arénához.Még csak pár lány tartózkodott a bejáratnál,a kerítésnél,szétszórva,így nem keltettünk nagy feltűnést...Igaz mikor meglátták hogy egy sötétített kocsi érkezik elkezdtek futni,síkitani,de mi akkor már bementünk a kapun,s azt bezárták mögöttünk.Ez a fiúk 2.turnéja,így gondolom már hozzászoktak az ilyenfajta dolgokhoz...Mikor kiszálltunk,mindenki ment a saját dolgára,Niall kedvesen megsimította a hátam,és mondta hogy nyugodtan nézzek körül még van 2óra a kapunyitásig.Megmutatta hogy hol lesznek,meg azt is hogy hova nem mehetek be,meg a szokásos dolgokat elmondta...Ezután sietve távozott a többiek után,így egyedül maradtam...Az árusok már kezdték kipakolni az árut,mindenki lázban égett.A fények felvillantak,gondolom próba lesz még előtte.Gyorsan oda szaladtam a korláthoz,így elém tárult az egész concert hall...Egy szó:HATALMAS.Nem volt meg szerencsém egy ilyen nagy arénát látni belülről,így gyorsan csináltam egy fotót.

Kintről beszűrődő hangok csapták meg a fülem...Gyülekeznek a lányok.Éneklés,síkítozás,nevetés,keveredése...Mi lesz ha elkezdődik a koncert?!Nem vagyok az ilyesfajta hangzavarhoz hozzászokva.

A fiúkat pillantottam meg a színpadon,így lejjebb mentem és leültem egy székre.Niall ideintett,mire felálltam és dobtam neki egy puszit.Úgy tett mintha elkapta volna,felugrott és a kezébe zárta,s úgy tett mint egy kisfiú...Felnevettem és még közelebb mentem.Egy lassú számot próbáltak épp,mikor Liam felém pillantott.Ő volt a soron s mintha nekem énekelt volna..."From the moment i met you,everything changed."Ez a mondat a szívemet görcsbe rándította.Nem bírtam ki hogy ne csorduljon ki egy könny a szememből.Megláthatta,hisz tekintete aggódó volt,de gyorsan felpattantam és kimentem a mosdóba.Tudtam hogy nem jöhet utánam így megnyugodtam.Talán most vállt igazzá hogy szeretem.Megszerettette magát velem...Nem akartam.Most se akarom.De nem tudok mit tenni ellene.Leültem egy kis székre ami ott volt,térdeimet felhúztam magam elé és úgy ültem ott kitudja meddig...

Lányok zökkentettek ki a gondolatmenetemből,akik kissé túlpörögve törték be maguk előtt a wc ajtaját.Idejét éreztem hogy vissza menjek,mert semmit nem tudok hogy hol kéne lennem.Visszamentem a pár órával ezelötti helyemre,de onnan elhívott egy biztonsági őr.Egy kicsit elkülönített helyre vezetett,ahol rajtam kívül ott volt 2lány,meg 1 fiú.Köszöntem nekik de nem nagyon foglalkoztam velük.Állnunk kellett,így felettünk,vagyis inkább mellettünk voltak a rajongók.Jobban megfigyelve,felismertem a mellettem csacsogó lányokat...Perrie,és Elenor voltak azok.Nagyon szépek meg kell hogy mondjam...Váltottam velük pár szót,de nem éreztem magam nagy társasági embernek most,így kicsit eltávolodtam tőlük.Kezdetét vette a koncert...Hatalmas ricsaj kíséretében néztünk végig egy kezdő videót,aminek hatására kicsit jobb kedvem lett...Azt hittem megsüketülök,pedig csak most kezdődött el...A fiúk hatalmas hévvel törtek ki a színpadra.Mellettem a lányok is felugrottak,mint megtudtam ők is hatalmas rajongók,igazi directioner barátnők.Tudták minden egyes mondatát a dalnak,így együtt ugrálva kiabálták.Louis és Zayn is egy gyors pillantást vetett a barátnőjük felé,intettek egyett,de utána rögtön  a több ezer rajongó felé fordultak.Liamat figyelve hatalmas görcs jelentkezett a gyomromban...Ahogy énekelt,ugrált,integetett a rajongóknak...Olyan édes...

Kezdtem én is bele élni magam a koncertbe,így már én is a lányokkal tomboltam.Rám fért már...Ez a nap...Pokol...Egy lassú szám következett,amire pontosan emlékszem...Ugyanannál a résznél lepillantott rám,és nekem szegezte azt a mondatot...

Meglepődtem,hogy még ennyi ember előtt is megcsinálja még egyszer...Szívem dobbant egyet,de visszanéztem rá,jó mélyen a szemébe...Alig bírta leszakítani tekintetét az enyémről,de végül csak-csak sikerült...Beleszerettem,ebbe a fiúba...Azt hiszem magamba már reggeltől tudtam,csak nem mertem bevallani magamnak,nem mertem szembe nézni evvel az érzéssel,hisz a tegnap este történtek után szerintem semmi esélyem újra nála...De ahogy Louis mondta...Türelem.