11.Rész~Engem már nem érdekel...

Hirtelen elszakadtak egymástól,felém kapták a fejüket.Egyikük szemében sem láttam hogy tiszták.Harry letörölte a száját,Zoé értetlenül bámult rám,én megfordultam és ott hagytam őket.Ha Ő ezt akarja,akkor csinálja csak...De az feldühít,hogy Harry minden lányt megkap alig 1 nap alatt,én meg itt küzdöttem mint egy hülye,a semmiért.Azt hittem ő más mint a többi...Hogy őt nem lehet megkapni csak úgy...Épp ezért tetszett meg.Csak azóta ez az érzés már kezd mássá alakulni.Úgy vettem észre az elmúlt pár napban,hogy ő is kezd kedvelni.Erre jön Harry és elront mindent.Mit is vártam?
Kíváncsi vagyok,hogy emlékezni fognak-e,minderre...Ha nem akkor én szívesen felvilágosítom a kis Zoé-t,hogy a terve füstbe ment.Ebben mind az a vicces hogy tőlem "féltette magát",erre Hazz nyakába ugrik,akinek majdnem minden héten,sőt napon más csaja van.Nem vagyok egy indulatos ember,de ezt nem fogom annyiban hagyni.Hogy lehet ennyire önfejű?Ha nem figyelmeztettem volna többször is,akkor megértem hogy rámegy,hisz ki ne menne rá...DE szóltam neki,és még így is...Chh.

    ~Másnap reggel~

*Zoé szemszöge*
-Uram.Atyám.-keltem fel,hihetetlen fejfájással.Zúgott,nyomott,dobogott.Hanyatt feküdtem és elkezdtem masszírozni a homlokomat,hátha jobb lesz,de semmi.De ami a legjobb az egészbe,hogy fogalmam sincs hogy tegnap hol voltam,és hogy mi történt...Addig megvan hogy kiszálltunk a kocsiból,kértünk egy italt,aztán még egy, és még egy...Aztán se kép,se hang.Na az,hogy hogy jutottam haza,nem tudom.A kávéfőző hallatán,rögtön kipattantam a jó meleg ágyamból,belebújtam egy papucsba,és egy lenge hálóköntösbe.Lefele a lépcsőn,úgy éreztem,mintha lebegnék.Lábaim önálló életet élve mentek lefele.Kicsit meg is szédültem,ezért megkapaszkodtam a korlátba.A fiúk ezt észre vehették,ezért hirtelen oda teremtek mellém,és kérdezgették hogy jól vagyok-e,de nem válaszoltam,mert az is teher lett volna,ha kinyitom a szám.Újra elindultam,s az első székre,amit találtam le is ültem.Niall,Zayn és Louis még mindig ott guggolt mellettem,Liam pedig nyugodtan szürcsölgette a kávéját.
-Minden rendben van?-kérdezte Niall,és a kezembe nyomott egy bögre kávét.
-Most már igen.-lélegeztem be a kávé jellegzetes illatát,és beleittam.
-Öhm...és milyen volt a tegnap este?-Liam hangjában,rejtelmességet és kis gúnyt fedeztem fel.
-Teljes homály.-meredtem magam elé,miközben a meleg kávét szorongattam.
-Gondoltam.Hol van Harry?Azt hittem együtt fogtok le ténferegni.-nézett körbe,de Harry nem volt köztünk.
-Miért jöttünk volna le együtt?-néztem rá furcsán,mire ő csak felnevetett és ott hagyott minket.-Ennek mi baja?-fordultam immár a srácok felé,hátha ők értelmesebbek.
-Hát...Biztos akarod tudni?-O-óó...mi történt?
-Nem tudom...-fogtam meg a fejem,és magamban szidtam magam.
-Mikor este eltüntetek Harry-vel,Liam elindult megkeresni titeket...Meg is talált,de szólt nekünk hogy majd vigyünk haza.Megmutatta hogy hol vagytok,s mivel már indulni készültünk,elindultunk érted.-Oké eddig még semmi rossz.-Csak hogy...Te és Hazz...Épp...Csókolóztatok.-tagolta nekem Zayn,s mikor az utolsó szót is kiejtette,elkezdtem szédülni.
-Hogy mi?!-tértem magamhoz.
-Igen...De eléggé bepiáltatok,szóval...Az ilyen megesik.-próbált nyugtatni Louis,de nem segített.
-Csak nem velem...És Liam talált meg minket?-fogtam meg a fejem.Akkor ezért volt előbb ilyen fura...
-Igen,de ott hagyott titeket,szólt nekünk és kiviharzott.Este is feszült volt,egészen addig amíg most le nem jöttél.
-Istenem...-fogtam meg a fejem feszülten.Lejárattam magam.Kész.Ennyi.
-De ha nem nálad volt Harry...akkor hol van?!-tette fel a kérdést Louis.
-Azt ki tudja...?!Biztos valamilyen lány ágyában.-lépett ismét Liam a köreinkbe.-Mindig ezt csinálja...De azt hogy még Téged is behülyített...-nézett rám szemrehányóan.
-Ne nézz így rám!Nem voltam magamnál.
-Persze,fogd erre.-miért húzza ennyire a száját?
-Amit tettem,megtettem...Hidd el nem csináltam volna ha nem iszok annyit.Megbántam.Ennél többet már nem tudok tenni.
-Csak ne mondtad volna annyira...-csokoládébarna színű szeme már nem rajtam pihent,hanem a padlón.Mondatát nem fejezte be.Elindult kifelé,de utána mentem.Ezt nem hagyom annyiban.Mielőtt kiért volna a kertbe megfogtam a kezét,kissé megtorpant,próbálta kirántani karját a kezemből,de nem engedtem.Kihúztam a kert ajtón becsuktam magunk mögött az ajtót,hogy nyugodtan tudjunk beszélni.
-Mit ne mondtam volna?-fordítottam magammal szembe,és mélyen szemeibe néztem.
-Komolyan nem tudod?Mit hangoztattál már a találkozásunk óta???-hangja végig futott a testemen,minden egyes porcikámon.
-Nyugodj le.Már mondtam hogy nem voltam magamnál.Nem tettem volna.Főleg nem Harry-vel,hidd el!-szögeztem le.-De ha már itt tartunk...Miért izgat téged ez ennyire?Érdekes a többiek nem pattognak ezen.-Na erre mit válaszol?!
-Azt hittem ennél okosabb vagy.-nevetett fel de nem nagyon értettem.-Komolyan nem vetted észre hogy kedvellek?Körülötted sürögtem-forogtam,amikor csak tehettem,de te tartottad magad az elvedhez.Aztán jön Harry,leisszátok magatokat,és neki adod magad?Ennyire voltál hú de erős?Vagy ha annyira nem jövök be,miért nem szóltál?Élvezted,mi?De tudod mit...?Lehetetlen eset vagy.-fordult meg és ott hagyott.Megsemmisülten álltam ott,és fejemben az előbb elhangzott mondatok cikáznak.Azt tudtam hogy kedvel...de azt hittem csak úgy,mint egy barátot.Erre nem számítottam.Megbántottam,sőt...Összetörtem.Nem szándékosan.Nem.Olyat nem tennék,főleg nem Liam-al.Semmi másra nem vágyok most mint a magányra,és az ágyamra.Felfele a lépcsőn még lenéztem,de nem találtam ott akit kerestem.Szobámba beérve valami kitört belőlem.Ez nem más volt mint a könnyeim,amiket idáig tudtam visszatartani.Bűntudatot érzek,hisz Ő eddig nem okozott csalódást,segített mikor szükségem volt rá,mellettem állt,felnyitotta a szemem,hogy nem mindenki olyan ahogy képzelem,és most ezt az embert megbántottam...