19.Rész~Bonyikódik a helyzet

Sziasztok!
Egy kis pihi után újra itt az új rész,próbáltam írni amint tudtam!Kommenteket várom erre is!:)
Puszi,Jó olvasást!!!<3




*Kim szemszöge*

Az íróasztalomnál ülve,a délelötti kávémat szürcsölgetve,magam elé bámulva néztem a képernyőmön futó betűket.Egész este benn voltam,írtam az új cikkemet.Szinte csak lézengtem egész nap.Liam hívott ma.Meglepődtem.Nem hittem volna hogy tényleg akar tőlem valamit,vagy hogy ilyen komolyan gondolja ezt az egészet...Nem bánom,rendes fiú,helyes...de úgy még nem tudok nézni rá.Régebben eléggé megbántott,nem felejtettem el...De ez már a múlté.Jól érzem vele magam,és egy kis reklám sem árt,nekem,a Vogue-magazin szerkesztőjének...

-Mrs.Kim.A főnök hivatja önt.-jött oda az asztalomhoz egy a huszas éveit betöltő titkárnő.

-Remek.-már csak ez kellett,mára.Feltápászkodva,kissé megingva indultam el a nagy üvegajtós iroda felé.A kültérben ahol a hozzám hasonló szerkesztők vannak,csönd volt,csak a cipőm kopogása törte meg a csendet.Már egy ideje itt dolgozom,jól is csinálom amit csinálok,és mégis itt vagyok kint a "tömeggel".

-Jónapot,Mr.Migol.Hivatott.-nyitottam be egy kopogás után.

-Igen.Fárdjon beljebb kérem.-tette le a tollat a kezéből mikor meglátott,és innentől szemével követte lépteimet,míg odaértem az asztala elé.

-Nos?-foglaltam helyet a vele szembe lévő bőrfotelba.Hmm,itt már ilyen luxus van.Nekem jut a kis görgös szék...

-A fülemhez jutott,hogy maga,a híres One Direction-al mostanában elég sokat találkozott,mi több,Liam James Payne-el,kapcsolatba is keveredett.-nézett fel a képernyő elöl,ahonnan olvasta a híreket.-Igaz ez?

-Nagyon rég óta ismerjük egymást,és most újra felkeresett.-árultam el egy részét a dolognak.

-Ennél azért több van,nem?

-Már elnézést de ez miért is fontos?Magánéletem is van.-háborodtam fel.Mit akar ez?

-Persze,ezt tiszteletben tartom.Viszont.-adott hangsúlyt az utolsó szóra.-Lenne egy fontos munka,amihez úgy gondolom maga a legmegfelelőbb ember,az adott helyzetben.-nyögte ki egy kis szünet után,míg előkotort a fiókból,valami papír köteget.

-Pontosabban?-türelmetlenkedtem tovább.

-Mivel elég felkapottak,"imádnivalóak,cukik",ahogy a tini lányok mondanák,sok ajánlást kaptunk,hogy jó lenne írni róluk valami szaftosat,amit eddig még nem olvashattunk máshol..Ehhez pedig egy olyan személy kell,aki legalább az egyikkel jóba van.Ez lenne maga.-mutattott rám a kezében tartott golyóstollal.Komolynak tűnt.

-Mit kéne nekem ez érdekében tennem?Nem faggathatom ki csak úgy,hirtelen.Tudják is hogy egy magazinnál dolgozom,ami még nehezebbé teszi hogy nekem bármit is mondjanak,ami olyan amit még senki nem tudott.

-Bízok magában.Egy olyan pillanatban,helyzetben mikor épp nem figyelnek,esetleg alkohol hatás alatt vannak,biztos mondanak majd olyat ami nekünk,bizony elég értékes lehet.-folytatta a haditervet.-És mindezt nem csak úgy kérem.Épp most szabadult fel egy hely a főszerkesztői poszton.-nézett rám olyan *na ehhez mit szólsz* nézéssel,aprócska mosollyal az arcán.

-Nem is tudom.Átverni a barátomat?-gondolkodtam el.De hisz ő is ezt tette,és most is csak egy kellék vagyok neki.De akkor is.Ez elég gusztustalan dolog lenne.Ajj de olyan rég óta várok erre a lehetőségre hogy Én legyek a Főszerkesztő.

-Na?Bízom magában.-szólt közbe a főnököm,míg a vállamon csüngő kis ördög,és angyal folyamatosan sorlták az okokat,hogy miért igen,miért nem.

-És ha nem tudok meg semmit?

-Akkor...-gondolkodott el.-Másnak ajánlom fel.

-Vállalom.-adtam hangot hirtelen felindulásból a kis ördög énemnek.

-Remek.-állt fel,egy tollat a kezembe nyomva,elém tolt egy szerződés félét,amit aláiratott velem.



-Remélem sikerrel járok.-álltam fel mikor minden részletet megbeszéltünk.Kezet fogva,örömmel hagytam el a szobát.Minden szem rám szegeződött,nem sokan jönnek ki ebből az irodából ilyen fülig érő mosollyal.Nem foglalkozva velük,ültem vissza az asztalomhoz,telefonomat a táskám zsebéből kivéve,SMS-t kezdtem írni.

"Szia Édes!Este szeretném ha kettesben lehetnénk.Legyél Sexy,ígérem meghálálom.Puszi,Kim."-elégedett mosollyal nyomtam rá a küldés gombra.Akció indul.



*Zoé szemszöge*

-Tej,tej,tej.-kutattam a hütőbe,hangot is adva a keresésem okának.-Áááá.-nem találom.Úgy megkívántam.Niall-al voltam egész nap,Liam a szobájában gubbasztott,a többiek valahova elmentek.-Niaaaall!Hol a tej???-kiáltottam ki a nappaliban a tv előtt ülő szőkeségnek.

-Megittam.-jött egy halk,óvatos válasz.

-Miiiii?Neee.-csuktam be csalódottan a hütőt.-Úgy megkívántam.-csüggedtem le,és helyet foglaltam az eddig bemelegített helyemen a kanapén.

-Bocsi.-meresztette rám kék szemeit,nem bírtam rá haragudni.Haját megborzolva,ismét felállva mentem ki a konyhába,egy kis narancsléért.Egy zúgó,csilingelő hang csapta meg a fülem,ami több mint valószínű,hogy a pulton lévő Liam telefonja adta ki.Oda mentem,lassú,csendes léptekkel.Ki néztem Niall felé,ő nem hallotta,továbbra is a tv-re tapasztott szemmel ült bent,Liam nem jött le.Megnézem.Kezemmel nyúltam érte,egy kis habozás után megfogtam.Szerencsére nem volt rajta kód,amit csodáltam is,így láthattam kitől jött az üzenet.
"Kim üzenetet küldött"-villogott a képernyőn nagy fehér betűkkel.Megnézzem?Á.Megnézem.Rá nyomtam a villogó buborékra,ezzel megnyitva az üzenetet.
Este...Mit akar ez?Ez elég durván hangzik.A kis ribanc...Alig 2napja vannak "együtt" és már akarja...Nem cicózik a kiscsaj.De hát,nem is néztem ki belőle többet...
Lejebb görgetve,sok nevet,üzenetet láttam.De egyen megakadt a szemem.
"Zoém<3"
A szemem kikerekedett.Mit jelent ez?ZoéM????Szivecske?Kim,meg csak Kim?Oké...ez kicsit furcsa.

-Hát te meg mit csinálsz?-jelent meg mögöttem hirtelen a telefon tulajdonosa.

-Ööö..-ugrottam meg.-Csak rezgett meg csipogott.-néztem le magam elé mint egy kis ártatlan kisangyal.Nem voltam az.Nem szoktam ilyet csinálni.

-És az nálad egyenlő azzal,hogy megnézd?-kapta ki a kezemből.Pár másodpercig nézte a képernyőt,gondolom elolvasta.Az arcán kicsit meglepődöttséget fedeztem fel.Gondolom neki is fura ez a gyors tempó...

-Elolvastad?-nézett le rám.

-Igen.-mondtam halkan.Tudom hogy nem volt szép dolog ez tőlem.

-Csak tudd hogy én nem élvezem ezt.-nézett mélyen a szemembe,egy ideig én is viszonoztam a tekintetét,de aztán lesütöttem a szemem.Nem tudhatja hogy én se.Hogy mennyire szenvedek...

-Haza költözök.-nyögtem ki hirtelenül,ami épp a számra jött.

-Mi?Miért?

-Hát már nincs otthon gond,apa is hiányzik,és én itt már felesleges vagyok.

-Te sose leszel az.Ne menj már.-próbált marasztalni,de eldöntöttem.Nem akarok jobban belefolyni ebbe az egészbe.

-Így is elég sok bajt okoztam.Csak nézz magadra és Harry-re.Alig beszéltek.

-Ez így van.De akkor se kéne elmenned.Teljesen megszoktuk hogy itt vagy.

-Hagyjuk.Alszok rá egyett.De neked este programod van.-néztem le a telefonra.

-Ha akarod,lemondom.-nézett rám ellenállhatatlanul,mogyoróbarna szemeivel.

-Miért tennéd?-néztem rá értetlenül.

-Miattad.-Ne csináld ezt velem.Kérleeeek.

-Vége a filmnek.Zoé lemaradtál a legjobb részről.-lépett közbe Niall,a kínos csönden eltelt másodperceknek.Mindketten ránéztünk,Liam kissé csúnyán is.Igen...Rég volt alkalmunk ketten beszélni,valaki mindig ott volt.

-Köszönjük Niall.Igazán jó időzítés.

-Oh.-vette észre magát végre.-Elnézést.Akkor én...Megyek is.

-Azt hiszem én is.-néztem még egyszer Liam-ra,aki mintha meg lenne sebezve állt ott,fájdalmas arccal,épp akkor mikor telefonja újra csipogásba kezdett.Mosolyom lefagyott az arcomról,megnézte kitől,aztán rámpillantott.Látszódhatott rajtam,hogy nem éppen tetszik ez a helyzet,így már jött volna közelebb,de hátráltam.Nehéz,mikor a közelemben van.Legszívesebben magamhoz húznám,és sose engedném el.Niall továbbra is feszülten figyelt minket.Végül én hagytam el először a konyhát,a belülről evő fájdalmammal.