21.Rész~A düh ereje

Sziasztok,újra én!!!!Na,csajok,először is elnézést szeretnék kérni,azért mert nem hoztam rögtön a 20komment után,de egyrészt nem volt kedvem,másrészt időm se nagyon...:/ DE,most itt van,örüljetek,olvassátok!Puszi mindenkinek!:)



*20 perccel ezelőtt*

                                                                    *Liam szemszöge*

Kocsimban ülve gondolkoztam,miközben a motor zúgása néha kizökkentett gondolatmenetemből.Az eső verte a szélvédőmet,hideg is volt,de itt legalább egyedül lehettem...Egyedül...Hát igen,lassan tényleg végleg egyedül maradok.Mindenkit elmarok magam mellől akit szeretek,csak azért mert félek magamnak bevallani
hogy,Igenis szükségem van rájuk.Ahogyan Rá is.Jobban mint ahogy ezt eddig gondoltam...Az elején még csak úgy tekintettem rá hogy ő is egy lány,bár különlegesebb mint az átlag,tetszett hogy nem ugrik rögtön a nyakamba...Sőt...De azóta,teljesen belezúgtam.De ez nem számít.Neki más kell.Méghozzá Harry.Harry,aki a legjobb barátom,és most rosszba vagyunk.Nem akarom ezt.Lehet jobb lenne végleg lezárni ezt az egész dolgot.Vagy nem?...

-Halihóóó.Édesem.-kopogtatott az ablak üvegem Kim,aki mintha az égből jött volna,teremt itt mellettem.-Nyisd már ki elázok.-nyávogott tovább,mire kinyitottam az anyósülésre nyíló ajtót.-Helló,mackóm.-nyomott puszit az arcomra,mire én csak egy mély dünnyögéssel ajándékoztam meg.-Mi van?-nézett rám kérdőn,egy kis gonoszsággal fűszerezve.
-Semmi.-zártam rövidre a beszélgetést.
-Na ne mond.Látom hogy van valami.-folytatta faggatását,ami kezdett ingerülté tenni.-Naaaaa!

-Kim.Szerettem volna egyedül lenni,erre jössz és hisztizel hogy eláztál,faggatsz hogy mi bajom,mikor semmi közöd hozzá.-néztem rá a belülről fakadó  dühömmel,ami már ki-kivánkozott.

-Már megint az a liba a bajod?

-Mit mondtál??-szorítottam egy erőset a kormányon.

-Mostanában állandóan miatta hisztizel,idegeskedsz.Térjél már észhez...Ő se több a többi sikítozó lánytól...Sőt...Ő még ki is használta hogy az apja ismer titeket,rátok akaszkodott,nem hagy titeket békén,ide költözött,amit még mindig nem értek miért is...Nyisd már ki a szemedet.-hogy beszélhet valaki ennyi hülyeséget???

-Te bolond vagy.Te vagy itt azért hogy élvezhesd a hírnevet,nem Ő.Szádra ne vedd többet.-figyelmeztettem elég keményen,szinte már kiabálva.

-Látom én már mi van itt...Ő a kis göndörkét választotta,és nem téged...Ugye édes?-váltott át igazi gonosz énjére,hangjában csupa keserűséggel.-Napok óta figyelem hogy mi van köztetek,aztán mikor megjelent a harmadik fél,egyszerűen tapintani lehetett a feszültséget...Ugye?

-Nem tudsz te semmit.Szállj ki.-mondtam nemes egyszerűséggel,mire csak felnevetett,és kiszállt.

-Csak nehogy te ess bele a gödörbe.-jegyezte meg még mielőtt rám csapta az ajtót.

Pár vízcsepp csapódott le az ülésre,a nagy csapástól.Na tessék...Megint egy ember akit elüldöztem a hülye problémáim miatt.Na de Kim amúgy se volt az az ember aki miatt most letargiába esnék mert itt hagyott...Nem.De Ő az.Ő,akit előbb lehordott mindennek.Pedig ő tényleg nem csinált semmi rosszat nekünk.De...talán igaz amit mondott Kim.Nem engem választott..Talán már túl késő,de ha nem próbálok vele beszélni akkor nem tudhatom mi is a helyzet.Ki pattantam kocsimból,gyorsan befutottam az eresz alá,vettem egy nagy levegőt,és bementem a házba.Nem vettem le magamról semmit,úgy csizmában,kabátban,sálban mentem föl a lépcsőn egészen addig az ajtóig,amely mögött Ő van.Még egyszer átgondoltam mit fogok mondani,és letoltam a kilincset.

-Zoé,én cs...-és akkor megint belém szúrt az az érzés mint amikor a múltkor láttam meg őket így.

És igen...Ugyanúgy fájt,mint akkor.Az agyamban felment a pumpa.Újra rám kapták a tekintetüket,rémültek voltak,Zoé nyitotta  a száját hogy mondjon valamit,Harry csak letörölte a száját.-Harry,most azonnal szállj le róla.-estem neki,felkapva a földről.Megilletődötten nézett rám,de nem hatott meg,meglöktem.Neki esett a falnak,próbált védekezni,de a bennem dübörgő méreg nem engedte hogy leálljak.Beleütöttem a gyomrába.Összerogyott egy pillanatra,motyogott valamit,de nem hallottam,nem is érdekelt...Zoé ekkor fogta meg a hátam,próbált elrángatni de nem engedtem.

-Liam hagyjad már békén!!!!-sikított mögöttem.-Fiúúúk!!!!

Harry is formában volt.Védekezett.Ütöttem.

-Liam normális vagy???-szedett le róla Niall, a többi fiú segítségével.
Zoé tekintetét kerestem.Ránéztem,elnézett.Harry az ágyon ült.Louis előtte guggolt,faggatta hogy jól van-e.
-Mi ütött beléd?-fordított maga elég Niall.

-Nem bírom tovább.-ennyit tudtam mondani.Kirohantam,le a földszintre,ki az ajtón,be a kocsiba,és el valahova.Valahova,ahol nincs senki.